A nő és a szupernő – mítosz és valóság

A nő olyan sokoldalú, hogy az már szinte gömb. De kinek kell? Neki nem, az biztos.

Szupernő a nő? Attól lesz-e valaki igazi nő, hogy szupernő, szuperfeleség, szuperanyu? És a nő vajon hogyan jut arra a gondolatra, hogy neki valami szuperképességeket kell kifejlesztenie magában? A nő gondolja-e így – vagy a környezete? 

 

 

A nő és a szupernő – a mítosz 

 

A nő manapság univerzális. Süt, főz, takarít, mos, vasal, gyereket nevel meg persze kutyát is. Vagy akár kispatkányt, nyuszimuszit vagy tengerimalackolóniát. A lakás ragyog, úgy néz ki, mint amit most rántottak elő egy lakberendezési lapból – természetesen ez is a nő ízlését dicséri. Persze mindenhol megvannak a gyerekek apró mütyürkéi, rajzai, amivel az ő mindig vidám, kedves, elbűvölő és őket imádó anyukájuknak készítettek.

 

És emellett persze karriert is épít. Vezető egy jónevű multinál, de minimum elismert szakértő. Na persze elfoglalt, a beosztottai, kollégái mégis mindig nyitva találják az ajtaját, bármilyen problémájukkal felkereshetik, amire ő maximum két telefonhívással megoldást talál, és a legnagyobb bajt is 10 perc alatt elsimítja. A kollégái, de a főnökei is imádják a társaságát. Mindent hibátlanul és határidőre elvégez.

 

Na, és természetesen ne felejtkezzünk meg arról, hogy mindig jólápolt. Van ideje reggelente mindig más frizurát fodrászolnia magának, sima bőrt varázsolni mindenhová, ahová csak szeretné, a fogai ragyognak, mert természetesen a fogorvost sem hanyagolja el. A körmei gyönyörűek, és diszkrét manikűr emeli ki a tökéletes formájukat.

 

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a nő fitt, és majd kicsattan az egészségtől. Vékony, karcsú alakján még a krumpliszsák is kisestélyinek nézne ki. Ennek érdekében mindent meg is tesz: reggelente 5 km-t fut (legyen már értelme, hogy minden reggel zuhany után végigápolja magát a hajtövektől a kislábaujja hegyéig), és csak biot eszik. Azt is csak annyit, amennyi egy madárnak lenne elég. Minden napra csomagol magának egészséges ebédet, nehogy valami megtörje az egészséges étkezés folyamatosságát.

 

Este, ha hazaér az öntisztuló háztartásába, fél kézről összedobja az egészséges vacsorát az egész családnak, játszik a gyerekekkel, sőt vacsora előtt még kézműveskednek is egy kicsit. A lecke nem probléma, hiszen a tökéletes nő tökéletes gyerekei azt már régen megoldották maguktól még délután. A férfit széles és ezer wattos hollywoodi mosollyal az arcán várja, és édesdeden érdeklődik a kedves napja felől. (A nő természetesen semmi ilyesmivel nem terheli a saját életéből a férfit, hiszen a szupernő élete totálisan problémamentes, így nincs is miről mesélni.)

 

A jólnevelt gyerekek este 8-kor a zuhany és az automatikusan elvégzett fogmosás engedelmesen ágyba ugranak, hogy meghallgassák az ő csodálatos anyukájuk meséjét, amit ő a búgó hangú Karády orgánumával előadva duruzsolja álomba a gyerekeket. (Mert persze a nő két gyermekkel és a férjével él együtt egy tökéletes családban.)

 

Ezután kecsesen kilibben a gyerekszobából, és a férfihez bújik, miközben a nyári égbolton áthaladó hullócsillagokat szemlélik egy-egy pohár vörösborral a kezükben. És boldogok, míg meg nem halnak.

 

A nő olyan sokoldalú, hogy az már szinte gömb. De kinek kell? Neki nem, az biztos.
A nő olyan sokoldalú, hogy az már szinte gömb. De kinek kell? Neki nem, az biztos.

 

A nő és a szupernő – a valóság

 

Na, azt nem részletezem ennyire, mert szerintem erről első kézből van tapasztalata mindenkinek.

 

Az örök időhiányról. Hogy soha nem érünk a dolgaink végére.

 

Hogy repül a ház.

 

Hogy a melóhelyen diliház van, előléptetésről, fizuemelésről még az éves áttekintő munkatársi elbeszélgetésen sincs szó soha.

 

Hogy már megint felszaladt egy kiló, ami makacsul ragaszkodik a csípőnkhöz, de mikor fogyjunk le, ha meghalni sincs időnk.

 

Hogy már megint örülünk, hogy egyáltalán sikerült megfőzni és kiötleni, mi legyen a kaja, ami a pénztárcánkból futotta.

 

Hogy tényleg nincs egy valamire való rongyunk, de megfizethető áron nem találunk semmit, ami még állna is rajtunk valahogy.

 

Hogy a férfihoz szólni sem lehet, ha hazaér este, mert nyugit akar, így minden marad ránk: a mosás, vasalás, mosogatás, főzés, gyerek a házival, a kutya, nomeg a tengerimalac is.

 

Hogy este úgy zuhanunk be az ágyba, hogy aznap sem voltunk kívánatosak, semmivel sem haladtunk, de már immunisak vagyunk a férfi morgásával szemben is.

 

Na, akkor most húzzuk be a kéziféket, és gondoljuk újra az egészet!

 

A nő és a szupernő – a szakadék

 

Van két kép arról, hogy a XXI. századi nő milyen. Az egyik szerint szupernő, a másik szerint több, mint esendő. A szakadék közöttük óriási.

 

Namármost én azt látom az ügyfeleimen, hogy ez a fajta nőkép baromi frusztráló. És nem is biztos, hogy azért, mert a nő ilyen elvárásoknak kell, hogy megfeleljen.

 

Több szakadék húzódik itt, mint hinnéd.

 

A nő és a szupernő – szakadék #1

 

Az első szakadék nyilvánvaló: az az álomkép és a valóság között húzódik. Pontosabban a reklámfilm és a valóság között.

 

Én legalábbis reklámfilmnek nevezem. Mert olyan, mint egy szirupos mázzal nyakonöntött rossz reklámfilmben a családanya. Abban szoktak a roppant fantáziátlan forgatókönyvírók abból kiindulni, hogy attól lesz egy nő XXI. századi szupernő, hogy mindenre képes. Hogy úgy néz ki, neki nem 24, hanem legalább 48 órából áll egy nap. Hogy Síva a hat karjával elbújhat mögötte. Hogy a Facebook tanúsága szerint fél kézzel készít paleotortát, miközben kardioedzést csinál, majd sk. hasznosítja újra a nagyi kommódját, a nap végén pedig közösen kézműveskedik a gyerekkel.

 

Állítólag ez a XXI. századi nőideál, ez a minta minden nőnek.

 

Van azonban egy kérdésem: miért akar egy nő ugyanolyan lenni, mint mindenki más?

 

Illetve ha már ez a kérdés felvetődött, akkor itt van hozzá a többi is:

 

  • Hová lesz az egyéniség?
  • Az, ami miatt szerethetőek vagyunk?
  • Ami miatt pont minket választott életünk párja, és nem a szomszéd bögyös lányát?

 

A nő és a szupernő – szakadék #2

 

Aztán ott a másik nagy kérdés is: miért akar egy nő mindennek látszani – egyszerre?

 

Miért kell mindenben egyformán szupernek lenni? Miért nem elég az, ha van valami ránk jellemző, amiben jók vagyunk?

 

Például mi sütjük a legfinomabb sütit az utcában. Ezért cserébe nagy eséllyel elnézhető nekünk, hogy a légy nem seggre a fényesre és síkosra suvickolt ablakon.

 

A nő és a szupernő – szakadék #3

 

Aztán itt van még egy szakadék, és szerintem ezt ismerik fel a legkevesebben.

 

Az erre vonatkozó kérdés úgy szól, hogy…

 

Kinek az álma az, hogy a nő tökéletes szupernő legyen?

 

OK, pontosítok. Ki várja ezt el?

 

Mert sok nő és sajtótermék azt állítja a társadalom. Meg a pasi. Meg a szüleink. Meg a főnök. Meg az akárki.

 

Lehet. De én azért csak feltenném a kérdést ilyenkor a pasinak, a szülőknek, a főnöknek, meg az akárkinek: tényleg azt várod, hogy a nő ilyen legyen?

 

Mi van, ha azt mondja, hogy nem? Akkor ez mégis kinek az elvárása, aminek a nő annyira igyekszik megfelelni?

 

Merthogy már több olyan ügyfelem is volt, akikkel a coachingfolyamat során jöttünk rá arra, hogy igazából sok nő csak azt hiszi, hogy mások azt várják el tőle, hogy szupernő, szuperfeleség, szuperanyu legyen. Így aztán gyártottak maguknak egy képet a vélt elvárásokról – amivel aztán hülyére nyomasztották magukat.

 

Szerintem van nekünk elég megoldandó feladatunk alapból is, nincs szükségünk arra, hogy még problémákat is gyártsunk magunknak. Még többet, mint ami van.

 

Tudom, ez így baromi okostojásul hangzik. El is kell tudni jutni odáig.

 

Hát ezért jött létre a Nő – mindenféleképpen közössége. És ezért dolgozunk coachként mindketten Judittal. Ha segítségre van szükséged, írj nyugodtan erre az e-mail címre, és támogatunk. Nőként és coachként is. Mindenféleképpen.

 

Csók & csoki: 

 

🙂 Csilla 🙂 

 

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Posted on: 2018-06-29, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.