Anyám napja

Anyák napja - vagy anyám napja? Nem mindegy.

Anyám napja – vagy anyák napja? Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez a “Köszöntsük az édesanyákat!” típusú egyenünneplés sosem jött be. Már gyerekkoromban sem értettem, hogy mi a fenének kellett nekem kiállni az osztálytársaim anyukái elé, hogy szívből jövően szavaljam el nekik, hogy este jó. Mikor nekem este – vagy bármikor máskor – a saját anyukámmal volt jó, és nem a többiekével.

 

 

Anyák napja – avagy nemzetközi nő után nemzetközi anya

 

Lehet, hogy nem leszek népszerű ezen a szép ünnepen, de számomra eléggé meghatározó volt édesanyám kijelentése, amit minden nőnap alkalmából elmondott. Nevezetesen azt, hogy ő nem nemzetközi nő, őt ne köszöntse senki nőnapon. (Annak viszont hallgatólagosan sokkal jobban örült, ha a női mivoltát az év minden napján tiszteltük – és szerintem ez így volt jól.)

 

Valahogy így vagyok az anyák napjával is. Mert szerintem ez nem anyák napja. Hanem az anyám napja. Az én anyámé, és senki másé. (Na jó, esetleg még a nagymamáimé. Slussz.)

 

Az anyaság “intézménye” valóban szép és tiszteletre méltó dolog. Személy szerint imádok anyának lenni. (Nem véletelenül van három gyerekem. És alig várom, hogy nagymama legyek egyszer.) Még azt sem tartom földtől elrugaszkodott dolognak, hogy legyen egy amolyan központi vagy nemzetközi nap, amikor megemlékezünk arról, hogy mit is jelent az anyaság.

 

Azt meg aztán mindenki döntse el magáról, hogy kell-e ez neki vagy sem.

 

Anyák napja - vagy anyám napja? Nem mindegy.
Anyák napja – vagy anyám napja? Nem mindegy.

 

Én kicsit tudathasadásos állapotban vagyok. Kell is, meg nem is.

 

Anyák napja – ami nekem kell belőle

 

Az, hogy anyaként elismerjenek. Még az sem esik rosszul, hogy ünnepelnek. Hogy kapok virágot. (Szeretem a virágokat.) Esetleg csokit, bonbont. (Szeretem a finomságokat is.) Hogy puszit kapok és ölelést. (Na, azt szeretem a legjobban.)

 

Anyák napja – ami nem kell belőle

 

Az a kampány.

 

Hogy egy napig szól minden az anyaságról. Meg maximum még akkor, amikor egyesek célozgatnak, hogy lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség. (Ez külön megérne egy posztot. Nem, eddig sem parancsra szültem, hanem azért, mert jólesett. Mert anya akartam lenni. Ennyiszer. És nem azért, hogy a haza demográfiai mutatóit javítsam.)

 

Anyák napja – ami kellene, de még nincs

 

Az, hogy mindenki elismerje az anyaságot. Nem, nem azt, hogy ez milyen magasztos élethivatás. Az. De ettől függetlenül lássuk be, hogy ennek hangoztatása egy kiüresített maszlag. Ezt élje meg mindenki maga – befelé. Szerintem kevés intimebb, bensőségesebb érzés van a vilégon, mint anyának lenni. Erre meg kell érni, fel kell tudni készülni, egzisztenciát kell hozzá teremteni. És ez egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik 25-28 éves kor között, ahogyan azt egyes politikusok szeretnék.

 

És ezt kéne végre megérteni.

 

Gyermeket vállalni – igen, vállalni – egy hosszú távú vállalkozás. Igen, vállalkozás. 

 

Be kell fektetni sok mindent. Érzelmileg, fizikailag, anyagilag. A megtérülést pedig csak ölelésben és pusziban mérik, tehát igen nagy elhivatottságot igényel. (Na, ezért nem lehet csak úgy ráerőltetni valakire az anyaságot, vagy ösztönözni adókedvezménnyel, meg hitellel, meg annak elengedésével.)

 

Az anyák napja annak kellene, hogy kifejeződése legyen, hogy az anyaság egy életre szóló elköteleződés. Mind testileg, mind érzelmileg, mind pénzügyileg.

 

Mert pénzügyi oldalról nézve is a hosszú táv a lényeg. Az, hogy a gyereknek hosszú távon tudjak egy bizonyos színvonalat biztosítani. Jó gyerekkort, jó iskolát, jó szórakozást, fejlődési lehetőségeket, jó lakhelyet, jó élményeket. Akármerről nézem is, ehhez azért kell némi anyagi fedezet. Hosszú távon.

 

Tehát ha van perspektívám, hosszú távra szóló anyagi biztonságom, hátterem, akkor van kedvem gyereket vállalni. Ha tudom, hogy fedezni tudom, hogy saját szobája legyen. Ha tudom, hogy fedezni tudom a taníttatását – márpedig egyre több szülő számol azzal, hogy kimenekítse a gyermekét a közoktatásból. Vagyis már nemcsak az egyetem kerül pénzbe, hanem az általános iskola – van, aki úgy gondolja, hogy már az óvoda is.

 

Ha pedig a gyerek netán még érdeklődő is, tehetséges is valamiben, az újabb kiadás: valahol foglalkozni kell vele, hogy kiteljesedjen a tehetsége.

 

Na, ez az, amit otthon ülve egy anya sem tud megtenni. Mert ő ehhez ebben a mai vilgában már nem elég. Tehát ha ezt mind biztosítani akarja a gyermekének, akkor neki is el kell mennie dolgozni. Amivel nincs is semmi gond.

 

Amivel gond van:

 

  • hogy még mindig nincs elég bölcsődei hely – vagyis nem tudok elmenni dolgozni, meg kell várnom, amíg lejár az egyébként éhen halni sem elég GYES
  • hogy még mindig nincs csak minimális lehetőség részmunkaidős munkára vagy távmunkára – a digitális nomádok korában??? Na, ne nevettesse már ki magát egy munkaadó sem!
  • hogy még mindig gyakran fordul elő, hogy a munkahelyeken félértékű munkavállaló lennék, ha megtudnák, hogy kiskorú gyerekem van (ahogyan félértékű munkavállaló is voltam annak idején – ez volt az egyik ok a sok kötül, amiért vállalkozó anya lettem)
  • hogy még mindig nem kereshet annyit egy nő azonos képzettséggel, tapasztalattal és teljesítménnyel, mint egy férfi
  • hogy a karrierlehetőségek is korlátozottak
  • hogy egy munkahelyen még mindig érik szexista megnyilvánulások az anyákat is – tessék mondani, hová teszik ilyenkor a pasik az anyaság szentségét?

 

Hát, én ilyesmikkel szeretném, ha központilag megünnepelnék az anyák napját. Az egy napra szóló hangzatos maszlagokat meg fel lehetne függeszteni az idők végezetéig.

 

Egyébként meg csak az érdekel, hogy a családom szeressen. Anyaként, feleségként és nőként.

 

Oszt jónapot.

 

 

Csók & csoki, nomeg boldog anyák napját ott belül a szívedben! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2018-05-02, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.