boldogság

A cucc nem boldogít – de a minimalizmus sem

Már rögtön az elején kijavítom magam: ÖNMAGÁBAN a cucc nem boldogít, de ÖNMAGÁBAN a minimalizmus sem, akármennyien is fordulnak mostanság ehhez a divatos irányzathoz. De akkor mégis, merre keressük a kedvünk és az önbizalmunk jobbra fordulását?

Aki élt anno a hiánygazdaság idején, az tudja, micsoda élmény volt akkoriban kijutni a nagybetűs Nyugatra, és besétálni egy egyszerű szupermarketbe. Máig emlékszem a döbbenetes élményre, ami akkor ért, amikor a 80-as évek második felében Münchenben bementem egy mai szemmel közepes méretű üzletbe. Csillogó szemmel nézegettem (és persze vásároltam) a Limara dezodorokat, és a színes-szagos-csillámos írószereket. Mentségemre szóljon, 16 éves voltam, a csillámos toll elképesztő menőségnek tűnt a szememben.

A felhalmozás csak pótszer

Ma már mindez nem nagy ügy, elég bemenni egy bevásárlóközpontba, és hihetetlen mennyiségben és választékban tárul mindez, és még sok minden más a szemed elé. És persze jönnek az impulzusok bőven arra vonatkozólag is, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj, és akkor szép, fiatal, és tutira menő leszel. A reklámoknak ez a funkciója, egy életérzést próbálnak eladni, hogy vásárlásra csábítsanak.

Felhalmozás vagy minimalizmus?
A shopping csak egy ideig öröm – könnyen csömör lesz belőle

Arra már neked kell rájönnöd, hogy a vásárlás önmagában sem széppé, sem fiatallá, sem menővé nem fog tenni. Egy-egy vágyott cucc megszerzése persze mindig öröm, a vadászat és a gyűjtögetés ösztöne egyaránt bennünk van. De ha ez túlzott méreteket ölt, és öncélúvá válik, ráadásul még a szükségleteidtől is elrugaszkodik, akkor semmit nem érsz el vele a megcsömörlésen, és azon kívül, hogy lesz egy csomó felesleges franc, amit kerülgethetsz a lakásodban.

A lelki problémáidat egészen biztosan nem tudod megoldani vele. Ráadásul, ha a rendelkezésedre álló összegtől is elrugaszkodsz, még az anyagi nehézségeket is szépen kitermeled magadnak. Ezért is veszélyes hallgatni azokra a reklámokra, amelyek arra biztatnak, hogy hitelből vásárolj fel mindent, ami tetszik.

Nem csoda, hogy az őrült vásárlás közepette megszólaltak azok a hangok, akik szerint nem a felhalmozás, hanem épp ellenkezőleg, a feleslegtől való megszabadulás tesz boldogabbá.

A minimalizmus is lehet tévút

Egyre többen vallják magukat minimalistának. Divatos lett zen-stílusú, mindig makulátlanul rendes lakásban élni, és nyolc felsőből, három nadrágból, két szoknyából és két cipőből álló kapszulagardróbból öltözködni. Sokan a svéd lagom-ot és a dán hygge-t is a minimalizmussal azonosítják. Mások Marie Kondo elvei alapján pakolnak és dobálnak ki mindent, ami nem sugároz örömöt számukra. Nem tagadom azt sem, hogy a lomtalanítás, a nyomasztó feleslegtől való megszabadulás lelki felszabadulással is jár. A tisztulás, a rendezgetés, a dolgaink helyre rakása nem maradnak belső hatás nélkül, a külsőnk és a belsőnk kölcsönhatásban van egymással.

A Konmari-módszer hívei például sokszor számolnak be arról, hogy egyfajta lelki rendeződés is elindult náluk a tárgyak szelektálásával együtt. Sokszor kiderült például, mit igyekeztek a vásárlással, a gyűjtögetéssel elnyomni. Sőt: a tárgyi felesleg leépítése néha még a testre is visszahat, a felesleges kilóktól való megszabadulást is segíti. Van, akihez tényleg jól illik a minimalista élet, mert kiderül, hogy ez tényleg megy a lelkéhez, róla, neki szól.

A minializmus is vihet félre
A takarítással jár némi lelki felszabadulás, de a saját lelkeden való dolgozást nem úszod meg egy egyszerű selejtezéssel

Ám ha a minimalizmus csak egy újabb formális szabály lesz az életünkben, amelyhez egy idő után már kissé erőből ragaszkodunk, akkor azt hiszem, útközben elveszett a lényeg. Csak annyi történt, hogy a vásárlási szenvedély helyébe a szelektálási szenvedély lépett. Közben pedig elfelejtettük miről is szól mindez: rólunk. Ne kényszerítsen magára minimalista életvitelt az, aki csak a divat után menne. Van, aki tényleg sok cuccal érzi jól magát (persze vannak ésszerű határok), nem tud egy szál kapszulagardróbbal létezni. Mert ő olyan, akinek teli szekrényre van szüksége ahhoz, hogy tényleg jól legyen.

A mérce nem a minimalizmus, hanem a lelked!

A lényeg: te vagy. Nincs megszabva, hogy hány ruha lóghat a szekrényedben, annyi lógjon, amennyi a te belsődből következik, és amennyinek nemcsak a megszerzése, hanem a használata is jó érzéssel tölt el. A dolog nehezebb része, hogy a lelki munkát nem lehet megúszni és elalibizni. A külső rendrakásnak valójában, belül arról is szólnia kell, hogy végiggondolod: miért van szükséged ennyi mindenre, és miért pont ezekre a tárgyakra. Nem lehet megúszni azt sem, hogy időről időre kidobd, ami valóban felesleges. De ezt ne mechanikus szabályok mentén tedd (ilyen például az „amit egy éve nem használtál, az kerüljön a kukába” elv), hanem aszerint, hogy neked mi okoz örömöt, mit használsz szívesen, és mi az, ami csak azért van nálad, hogy eggyel több legyen belőle, és mert a vásárlás pillanatában jó ötletnek tűnt.

A minimalizmus csak egy útmutató, neked kell tudni, akarsz-e alkalmazkodni hozzá
Azt, hogy pontosan mennyi mindenre van szükséged, senki nem döntheti el helyetted

Ha tele van a szekrényed ócska ruhákkal, akkor állj meg egy pillanatra, és gondold át, miért nem engeded meg magadnak, hogy ezeknél jobb minőségben járj. Tényleg nem telne legalább néha-néha egy jobb darabra? (Olyan is van persze, hogy tényleg nem, akkor ezekből kell kihozni amit lehet.) Vajon valóban nem tulajdonítasz semmi jelentőséget a külsődnek? Vagy csak nincs önbizalmad hozzá, hogy kívül is felvállald, aki belül vagy? Vagy épp hogy túl sok jelentőséget tulajdonítasz a külsőnek, ezért kell minden héten egy új sminkszer vagy testápoló? Azért gyűjtesz minden utazásról több kiló emléket, mert szeretsz a múltba révedni? Vagy ezek a tárgyak tényleg olyan érzelmi értéket képviselnek számodra, amelyek felülírják a racionális elveket?

Számtalan kérdés, és számtalan válasz létezik, ezeket neked kell megtalálnod, és megválaszolnod, és eszerint cselekedned. Akár segítséggel, ezért vagyunk például mi, coachok is, az a feladatunk, hogy segítsünk megtalálni a saját válaszaidat.

Játssz a saját szabályaid szerint!

Egy biztos: ha olyan szabályokat erőltetsz magadra, amelyekkel nem tudsz azonosulni, akkor aligha fogod jobban érezni magad. Nekem egyébként a minimalizmus helyett épp ezt mondja a svédek lagom-ja és a dánok hygge-je, de még a Konmari és a hobbitok is: nem túl sok, nem túl kevés, pont elég. Neked pont elég. Pont az, ami neked örömet okoz. Nem mondanám arany középútnak, mert a középszerű dolgok ritkán vannak aranyból, másrészt pedig mindenkinek máshol van ez a pont elég. Épp ez a szép benne – viszont épp ezért nem tud senki univerzális receptet adni.

A te cuccod, a te lelked, a te boldogságod. Erre érdemes rágyúrni.

Csók & csoki: Judit

Fotók: pixabay.com

MentésMentés

Mi a boldogság kulcsa: a hygge, lagom – vagy inkább a hobbitok?

A boldogság kék madarát sokan kergetik. Ki ne vágyna arra, hogy boldogan éljen, míg meg nem hal? Manapság ezzel kecsegtet Meik Wiking, a dán Boldogságkutató Intézet (igen, ilyen is van, és nem brit tudósok dolgoznak benne) vezetőjének Hygge című könyve. Ő állítja, a dánok azért a legboldogabb nép a világon, mert ők tudják a titkot. Aztán szorosan a nyomukban ott vannak persze a svédek a lagommal (a hygge svéd kiadásával) – és bizonyítják, hogy már régen nem igazak a sztereotípiák a svédekről, miszerint a sötéttől iszákos és öngyilkos népség lennének. Valami azonban nekem mégsem stimmel ezzel a fene nagy boldogsággal.

 

Continue reading

A boldogság az vajon mi?

Ahogy Csilla cikkét olvastam a boldogságról, bőszen bólogattam. Közben pedig feltolult bennem egy csomó olyan szó (már megint ez a fránya nyelvészkedés, ez a baj az íróemberekkel), amelyek akkor jönnek elő, amikor a boldogság a téma – és rendszerint tovább növelik az ezzel kapcsolatos zűrzavart. Megpróbálom összeszedni, mivel is szoktuk rendszeresen összekeverni a boldogságot – persze távolról sem szeretném valamiféle guruként kihirdetni, hogy mi boldogság és mi nem az, ez szigorúan csak az én nézőpontom, afféle filozofálás (a dolognak erről a részéről is írok majd a cikkben). Nyugodtan tegyétek hozzá a sajátotokat, akár itt a kommentek között, akár a Facebookon.

Continue reading

Boldog ember nem létezik – avagy miért olyan nehéz boldognak lenni?

Még nem találkoztam emberrel, aki ne akart volna boldog lenni. Coachként eddig szinte mindig azt láttam, hogy az ügyfeleim problémája az, hogy hogyan lehetnének boldogok. Ilyenkor pedig mindig azzal szembesülök, hogy itt valami alapvető félreértés van legtöbbünk fejében a boldogság fogalmát illetően. Egy coachingülés  története.

 

Continue reading