Author: Csiki Judit

5 dolog, amire érdemes költeni

Most, hogy így belementünk a pénz, a cucc és a boldogság összefüggéseinek témájába, összeszedtem pár olyan dolgot, amire viszont mindenképp érdemes költeni – legalábbis szerintem. Nem akarok nagyon mélyen belekontárkodni Csilla szakterületébe, pénzügyi téren kettőnk közül ő a szakértő. Egyszerűen csak a józan paraszti észt és saját tapasztalataimat hívtam segítségül.

És persze eszemben sincs azt ajánlani, hogy ha van egy kis pénzed, azt azonnal költsd el, vagy verd magad adósságokba. Pontosan tudom, hogy ha mindenen meg kell fognod a pénzt, mert kajára is alig telik, nemigen fogsz befizetni egy drága tanfolyamra, vagy elegáns ruhát vásárolni. De ha elrugaszkodtál az abszolút mélypontról, és már megteheted, hogy vásárolj egy-két dolgot, érdemes megkeresni a jó ár-érték arányú dolgokat. Van olyan helyzet, hogy a legolcsóbb cucccal rosszabbul jársz, és csak egy kicsivel kell többet költeni ahhoz, hogy használható minőségű dolgokhoz juss. És olyan is van, hogy pénz híján az idődet és energiádat befektetve juthatsz hozzá jó és értékes dolgokhoz olcsón, vagy épp ingyen. Ha pedig rangsorolni kell a költéseket, érdemes ezeket a dolgokat nem luxusként, hanem befektetésként kezelni.

Van pár dolog, amire érdemes költeni
Van néhány dolog, amire érdemes költeni

Tanulás, önfejlesztés

Előre haladni az életben csak úgy lehet, ha hajlandó vagy beruházni egy kis energiát és pénzt. Vagyis a tanulással soha nem jársz rosszul. Akkor sem, ha egy leárazott nyelvkönyvet veszel, és akkor sem, ha egy komolyabb tanfolyamra, vagy fizetős főiskolára nevezel be, természetesen saját anyagi lehetőségeid függvényében. A magad és a gyerekeid tanulása olyan terület, amire egy határig (és ez természetesen mindenkinek a saját, egyéni határa), mindenképp érdemes költeni. Ha nincs túl sok pénzed, a neten rengeteg olcsó, sőt, ingyenes lehetőség is van a tanulásra. A nyelvoktató appoktól a legjobb egyetemek ingyenes, online tafolyamaiig sok minden vár arra, hogy felfedezd.

A tanulásra mindig érdemes költeni
Tanulni az interneten, ingyen is lehet

Egészség

A sportolásra és az egészséged védelmére fordított összegek szintén sokszorosan térülnek meg. Persze nem kell havi több tízezret költeni kondibérletre, ha nincs miből. Akár otthon is tornázhatsz Youtube videókra. Elmehetsz sétálni, kocogni, felfedezheted a környék szabadtéri edzőparkjait (legalábbis, ha nincs túl hideg). Ám egy-két használható minőségű felszerelésre szükséged lehet. A kocogáshoz, de még a rendszeres sétához kell egy jó futó- vagy gyaloglócipő, az otthoni aerobikhoz pedig egy jó edzőcipő, hogy ne tedd tönkre a lábad és az ízületeidet. Az sem bolondság, ha a sportág kiválasztása után elmész egy-két órára, hogy legalább az alapokat ellesd. Kettlebellezni például senki ne álljon neki a saját szakállára, a gyakorlatok helyes kivitelezését nem tudva. De a jóga is az a műfaj, ahol jobb, ha először oktatóval gyakorolsz.

Megint azt mondom, hogy nem kell a legdrágább, fancy felszereléssel futni a pénztár felé, vagy a legcsillivillibb stúdióban edzeni. Keresd meg azt a lehetőséget, amelyik számodra még megfizethető, de a minőségével azért nincs baj. A sportáruházaknak is vannak olcsóbb, sajátmárkás termékei, és a leárazásokat, kuponok akciókat sem szégyen kihasználni.

Az orvosi vizsgálatokról, szűrésekről szintén nem érdemes megfeledkezni. Nem kell magánklinikára menned, de gondolj arra, hogy az állami egészségügyben esetleg csak hónapokkal későbbre kapsz időpontot. Jelentkezz be időben.

Minőségi élelmiszer – erre mindenképp költeni kell!

Sokszor halljuk, hogy az egészséges életmód drága – ez azonban nem minden esetben igaz. Ha hosszú távon is egészséges szeretnél maradni, akkor egy határon túl nem lehet minden nap zsíros kenyeret enni.  Van, amikor persze nincs más választás. De ha ennél egy kicsit jobb a helyzet, meg lehet találni azokat az egészséges ételeket, amelyekhez nem kell mélyen a pénztárcádba nyúlnod. Persze kell némi kreativitás ahhoz, milyen ételeket lehet például a nem túl drága répából, káposztából, almából, zabpehelyből készíteni. De jobban megéri ezekre költeni, mint vastagon megkenni egy szelet fehér kenyeret.

Az egészségedre sem luxus költeni
Az egészséges étel nem feltétlenül drága

Néhány jó ruhadarab – a vacakra nem érdemes költeni!

Megint csak nem a Chanelről beszélek, hanem olyasmiről, amiben el tudsz menni mondjuk egy állásinterjúra, vagy egy olyan eseményre, ahol “meg kell jelenni”. Lehet, hogy a ruhásszekrényedben is bujkál egy-két jobb darab, amit már rég nem vettél fel, vagy egy kis átalakításra szorul. De akár még egy turkálóban is találhatsz ilyesmit, a leárazásokról nem is beszélve. Nyáron jó és olcsó bőrcsizmákat lehet kifogni, télen minőségi nyári táskákat, amelyek simán kivárják nálad a szezonjukat. Az olcsó “egynyári” darabokból viszont hiába vásárolsz be nagyobb mennyiségeket, jó esélyed van rá, hogy két mosás után gázul fognak kinézni, és árulkodnak a származásukról.

Egy-egy jó kozmetikum

A bőröd egészségével sem érdemes játszani. Ebben is jó, ha megkeresed a számodra legjobb ár-érték arányú darabokat. Biokozmetikumból is van olyan olcsóbb márka, amelyik jól teljesít- nem érdemes azt gondolnod, hogy csak az aranyárú kencék érnek valamit. A gyanúsan olcsó, ellenőrizhetetlen forrásból származó kencékre viszont jobb egy fillért sem költeni. Akkor inkább vegyél egy doboz sheavajat, időtlen időkig elég arckrémnek és testápolónak. Egy-egy minőségi sminkszer is jó, ha van a neszeszeredben – az olcsó sminkeknek sajnos legtöbbször a minősége sem az igazi, és az bizony látszik. Inkább egyetlen, sokoldalú, jó darabod legyen, mint egy fióknyi vacak, amelyik még a bőrödet is tönkreteszi.

Csók & csoki: Judit

A cucc nem boldogít – de a minimalizmus sem

Már rögtön az elején kijavítom magam: ÖNMAGÁBAN a cucc nem boldogít, de ÖNMAGÁBAN a minimalizmus sem, akármennyien is fordulnak mostanság ehhez a divatos irányzathoz. De akkor mégis, merre keressük a kedvünk és az önbizalmunk jobbra fordulását?

Aki élt anno a hiánygazdaság idején, az tudja, micsoda élmény volt akkoriban kijutni a nagybetűs Nyugatra, és besétálni egy egyszerű szupermarketbe. Máig emlékszem a döbbenetes élményre, ami akkor ért, amikor a 80-as évek második felében Münchenben bementem egy mai szemmel közepes méretű üzletbe. Csillogó szemmel nézegettem (és persze vásároltam) a Limara dezodorokat, és a színes-szagos-csillámos írószereket. Mentségemre szóljon, 16 éves voltam, a csillámos toll elképesztő menőségnek tűnt a szememben.

A felhalmozás csak pótszer

Ma már mindez nem nagy ügy, elég bemenni egy bevásárlóközpontba, és hihetetlen mennyiségben és választékban tárul mindez, és még sok minden más a szemed elé. És persze jönnek az impulzusok bőven arra vonatkozólag is, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj, és akkor szép, fiatal, és tutira menő leszel. A reklámoknak ez a funkciója, egy életérzést próbálnak eladni, hogy vásárlásra csábítsanak.

Felhalmozás vagy minimalizmus?
A shopping csak egy ideig öröm – könnyen csömör lesz belőle

Arra már neked kell rájönnöd, hogy a vásárlás önmagában sem széppé, sem fiatallá, sem menővé nem fog tenni. Egy-egy vágyott cucc megszerzése persze mindig öröm, a vadászat és a gyűjtögetés ösztöne egyaránt bennünk van. De ha ez túlzott méreteket ölt, és öncélúvá válik, ráadásul még a szükségleteidtől is elrugaszkodik, akkor semmit nem érsz el vele a megcsömörlésen, és azon kívül, hogy lesz egy csomó felesleges franc, amit kerülgethetsz a lakásodban.

A lelki problémáidat egészen biztosan nem tudod megoldani vele. Ráadásul, ha a rendelkezésedre álló összegtől is elrugaszkodsz, még az anyagi nehézségeket is szépen kitermeled magadnak. Ezért is veszélyes hallgatni azokra a reklámokra, amelyek arra biztatnak, hogy hitelből vásárolj fel mindent, ami tetszik.

Nem csoda, hogy az őrült vásárlás közepette megszólaltak azok a hangok, akik szerint nem a felhalmozás, hanem épp ellenkezőleg, a feleslegtől való megszabadulás tesz boldogabbá.

A minimalizmus is lehet tévút

Egyre többen vallják magukat minimalistának. Divatos lett zen-stílusú, mindig makulátlanul rendes lakásban élni, és nyolc felsőből, három nadrágból, két szoknyából és két cipőből álló kapszulagardróbból öltözködni. Sokan a svéd lagom-ot és a dán hygge-t is a minimalizmussal azonosítják. Mások Marie Kondo elvei alapján pakolnak és dobálnak ki mindent, ami nem sugároz örömöt számukra. Nem tagadom azt sem, hogy a lomtalanítás, a nyomasztó feleslegtől való megszabadulás lelki felszabadulással is jár. A tisztulás, a rendezgetés, a dolgaink helyre rakása nem maradnak belső hatás nélkül, a külsőnk és a belsőnk kölcsönhatásban van egymással.

A Konmari-módszer hívei például sokszor számolnak be arról, hogy egyfajta lelki rendeződés is elindult náluk a tárgyak szelektálásával együtt. Sokszor kiderült például, mit igyekeztek a vásárlással, a gyűjtögetéssel elnyomni. Sőt: a tárgyi felesleg leépítése néha még a testre is visszahat, a felesleges kilóktól való megszabadulást is segíti. Van, akihez tényleg jól illik a minimalista élet, mert kiderül, hogy ez tényleg megy a lelkéhez, róla, neki szól.

A minializmus is vihet félre
A takarítással jár némi lelki felszabadulás, de a saját lelkeden való dolgozást nem úszod meg egy egyszerű selejtezéssel

Ám ha a minimalizmus csak egy újabb formális szabály lesz az életünkben, amelyhez egy idő után már kissé erőből ragaszkodunk, akkor azt hiszem, útközben elveszett a lényeg. Csak annyi történt, hogy a vásárlási szenvedély helyébe a szelektálási szenvedély lépett. Közben pedig elfelejtettük miről is szól mindez: rólunk. Ne kényszerítsen magára minimalista életvitelt az, aki csak a divat után menne. Van, aki tényleg sok cuccal érzi jól magát (persze vannak ésszerű határok), nem tud egy szál kapszulagardróbbal létezni. Mert ő olyan, akinek teli szekrényre van szüksége ahhoz, hogy tényleg jól legyen.

A mérce nem a minimalizmus, hanem a lelked!

A lényeg: te vagy. Nincs megszabva, hogy hány ruha lóghat a szekrényedben, annyi lógjon, amennyi a te belsődből következik, és amennyinek nemcsak a megszerzése, hanem a használata is jó érzéssel tölt el. A dolog nehezebb része, hogy a lelki munkát nem lehet megúszni és elalibizni. A külső rendrakásnak valójában, belül arról is szólnia kell, hogy végiggondolod: miért van szükséged ennyi mindenre, és miért pont ezekre a tárgyakra. Nem lehet megúszni azt sem, hogy időről időre kidobd, ami valóban felesleges. De ezt ne mechanikus szabályok mentén tedd (ilyen például az „amit egy éve nem használtál, az kerüljön a kukába” elv), hanem aszerint, hogy neked mi okoz örömöt, mit használsz szívesen, és mi az, ami csak azért van nálad, hogy eggyel több legyen belőle, és mert a vásárlás pillanatában jó ötletnek tűnt.

A minimalizmus csak egy útmutató, neked kell tudni, akarsz-e alkalmazkodni hozzá
Azt, hogy pontosan mennyi mindenre van szükséged, senki nem döntheti el helyetted

Ha tele van a szekrényed ócska ruhákkal, akkor állj meg egy pillanatra, és gondold át, miért nem engeded meg magadnak, hogy ezeknél jobb minőségben járj. Tényleg nem telne legalább néha-néha egy jobb darabra? (Olyan is van persze, hogy tényleg nem, akkor ezekből kell kihozni amit lehet.) Vajon valóban nem tulajdonítasz semmi jelentőséget a külsődnek? Vagy csak nincs önbizalmad hozzá, hogy kívül is felvállald, aki belül vagy? Vagy épp hogy túl sok jelentőséget tulajdonítasz a külsőnek, ezért kell minden héten egy új sminkszer vagy testápoló? Azért gyűjtesz minden utazásról több kiló emléket, mert szeretsz a múltba révedni? Vagy ezek a tárgyak tényleg olyan érzelmi értéket képviselnek számodra, amelyek felülírják a racionális elveket?

Számtalan kérdés, és számtalan válasz létezik, ezeket neked kell megtalálnod, és megválaszolnod, és eszerint cselekedned. Akár segítséggel, ezért vagyunk például mi, coachok is, az a feladatunk, hogy segítsünk megtalálni a saját válaszaidat.

Játssz a saját szabályaid szerint!

Egy biztos: ha olyan szabályokat erőltetsz magadra, amelyekkel nem tudsz azonosulni, akkor aligha fogod jobban érezni magad. Nekem egyébként a minimalizmus helyett épp ezt mondja a svédek lagom-ja és a dánok hygge-je, de még a Konmari és a hobbitok is: nem túl sok, nem túl kevés, pont elég. Neked pont elég. Pont az, ami neked örömet okoz. Nem mondanám arany középútnak, mert a középszerű dolgok ritkán vannak aranyból, másrészt pedig mindenkinek máshol van ez a pont elég. Épp ez a szép benne – viszont épp ezért nem tud senki univerzális receptet adni.

A te cuccod, a te lelked, a te boldogságod. Erre érdemes rágyúrni.

Csók & csoki: Judit

Fotók: pixabay.com

MentésMentés

Konfliktuskezelés, az ismeretlen tudomány – a ghosting margójára

Az, hogy Csillával meglehetősen egy hullámhosszon szoktunk lenni (hallanátok csak minket élőben! 🙂 ), azt is eredményezi, hogy szeretjük továbbgondolni egymás cikkeit. Így történt ez most is, amikor Csilla a múlt héten arról írt, miért válik köddé időnként az egyik fél a párkapcsolatban. Nagyon alaposnak és kimerítőnek találtam az összefoglalóját, de azért eszembe jutott még egy nézőpont ezzel kapcsolatban – a konfliktuskezelés, amelyben, lássuk be, ritkán vagyunk jók.

Konfliktuskezelés 16 éves módra

Már csak azért is megfogott a téma, mert zsenge 16 évesként nekem is sikerült belefutnom egy ilyen eltűnős hajlamú pasiba. Párszor össze- és szétszédültünk. Utóbbi általában úgy történt, hogy a delikvens lazán eltűnt a balfenéken, én meg bevágtam a durcát, és csakazértsem hívtam fel (közben csak egész kicsit ettem a kefét, becsszó!). Ebből is látszik, milyen érettséggel és fejlett szociális kultúrával toltuk akkoriban a párkapcsolatosdit. Akkor persze kevéssé gondolkodtam el az okokon. Arra viszont viszonylag hamar rájöttem, hogy a párkapcsolatnak nem az a funkciója, hogy jókat stresszelhessek, vajon felhív-e belátható időn belül a pasim. Ez csak valami fura függőségi viszony, amelyet jobb annyiban hagyni.

A konfliktuskezelés épp ezért kell, hogy közösen oldjuk meg a gondokat
Ami csak a stresszt fokozza az életedben, az nem párkapcsolat (Fotó: freepik.com)

Konfliktuskezelés terén csak a végleteket ismerjük

Ahogy Csilla sorait olvastam a ghosting, vagyis a nyom nélkül eltűnés lehetséges okaikról, nekem beugrott még egy lehetséges magyarázat, amiért a „szakításnak” ezt a módját választják egyesek. Ez az ok pedig a konfliktuskezelés, illetve az, hogy ezt egyáltalán nem tanuljuk meg, sem otthon, sem az iskolában (szerencsés kivételek persze mindig vannak).

Mert konfliktusba keveredni nem minősül rendes dolognak. A jó gyerek nem konfrontál lépten-nyomon, nem áll a sarkára, pláne nem határozottan és jól hallhatóan. A jó házasságnak sok évtizede az a mércéje, hogy „a Terikéék is milyen szépen élnek, soha egy vita nincs köztük”. Pedig lehet, hogy szegény Terikéék vállát évtizedek ki nem beszélt ellentétei nyomják. Ilyenkor szokott nagyon meglepődni a szomszédság, ha a szőnyeg alá söpört cucc egyszer csak alaposan belobban.

Sajnos a legtöbbször ezt a két végletet ismerjük. Az egyik az agresszió, a „majd én megmutatom, hogy velem nem fog szórakozni”, a „majd én az asztalra csapok”. Hajlamosak vagyunk ezt határozottságnak gondolni, különösen, ha nem tényleges asztalborogatásban, csak verbális balhéban nyilvánul meg.

Az egymásra mutogatás nem konfliktuskezelés
A mismásolás és a másikra mutogatás nem oldja meg a problémákat (Fotó: pixabay.com)

A konfliktuskezelés másik véglete a konfliktus elkerülése: a mismásolás, a felelősség hárítása, a kínos helyzetből való villámgyors kihátrálás. Némely munkahelyeken is lehet csodákat látni, olyan emberektől, akik koruknál fogva elvileg már kinőttek a homokozóbeli megoldásokból. Ha felmerül a probléma, nem az a fő szempont, hogy hogyan kellene megoldani, hanem az, hogy ki a hibás, és hogy lehetőleg ne én legyek az. Megy az egymásra mutogatás, az „én ott sem voltam”, és a „nem én kezdtem”. Ez is előjöhet akkor, amikor a tisztázó beszélgetés és egyenes szakítás helyett inkább köddé válik valaki.

Szakítani = konfliktus

Mert odaállni, és elmondani, hogy valami gondot okoz a kapcsolatban, mégpedig akkorát, hogy már nem látom a közös jövőt, az konfliktus. A másik reagálni fog rá, valószínűleg nem mosolyogva (ha igen, akkor az meg épp azért kínos). Esetleg visszavág, sérelmeket emleget fel, vádaskodni kezd, sírni fog, hisztibe csap át, és akkor azt valahogy kezelni kell. Ez meg már nem fér bele a „szépen élünk, sehol egy hangos szó, és különben sem én vagyok a hibás” filozófiájába. Inkább vegye észre magától, hogy lepattintották, legfeljebb pár hónap múlva majd átmegy a másik oldalra az utcán, ha meglát. Nincs sírás, nincs hiszti, nincs probléma.

Konfliktuskezelés – ahogy ez egyenes volna

Az ilyen és ehhez hasonló párkapcsolati félresiklások hosszú távú megoldását mindenképp a konfliktuskezelés megfelelő módjának tanítása jelentené – már gyerekkortól. Az asszertív megközelítés azt jelenti, hogy egyik fenti végletbe sem megyünk bele. Ehelyett – ahogy Csilla is írta – felállítjuk a határokat, felvállaljuk a magunk kötelezettségeit, ehhez viszont ragaszkodunk, és határozottan, ámde nem bántóan kiállunk magunkért. Ha szakítani akarunk, akkor mismásolás helyett odaállunk, és vádaskodás nélkül, én-üzenetekben („nekem ez rosszul esett, így és így éreztem magam tőle”) megfogalmazzuk, mi bánt. Azt is, hogy nem szeretnénk már folytatni a kapcsolatot. Ez így gerinces és elegáns, ha pedig a másik minősíthetetlenül reagál rá, akkor innentől jogunk van felállni, és emelt fővel távozni.

A konfliktuskezelés akkor következik, ha a sértődésen már túl vagytok
Sértődés helyett célszerűbb inkább megbeszélni a dolgokat (Fotó: freepik com)

Egyetlen kivétel van: a bántalmazó kapcsolat. Ott nincs konfliktuskezelés. Onnan menni kell, bármi áron, akár szökve, köddé válva is, mert ott az eleganciánál sokkal több forog kockán.

Másfelől viszont aligha van teljes értékű, minden helyzetben beváló megoldás. Én hiába vagyok tisztességes és nyílt a másikkal, ha ő nem az. Odafigyelni persze nem árt, hiszen ha a másik fél a sokadik randin sem mutatja jelét annak, hogy ő is őszintén vesz részt ebben a kapcsolatban, és kislisszol azokból a helyzetekből, ahol kicsit is meg kellene nyílnia, az azért minimum gyanús. Nem arról van szó, hogy mindenáron meg kellene akadályozni, hogy elhagyjanak. Ezt egyrészt úgysem lehet, másrészt minek is. Inkább azért érdemes nyitott szemmel járni, hogy minél kevesebbszer tegyük ki magunkat olyan kapcsolatnak, amelyik csak rombolni tud.

Ha pedig minden nyíltságod, kockázatvállalásod és tisztességed ellenére mégis köddé vált a randipartnered az első, a második, vagy a sokadik randi után, akkor kérlek, ne gondolj arra, hogy nem feleltél meg valamilyen láthatatlan alkalmassági vizsgán. Sokkal inkább arról szól a történet, hogy ezt a kapcsolatot elkezdeni sem volt érdemes. A legjobb, amit tehetsz, hogy kisírod magad, aztán elengeded. Mert ő bukott meg – rögtön a belépő szintnél.

Csók & csoki: Judit

MentésMentés

MentésMentésMentésMentés

Így legyél ősszel is fitt és egészséges

Szeptemberben még mindenki rápörög egyet az újrakezdés nevében az egészséges életmódra, de aztán jön a hideg, jön a lelassulás időszaka. No meg persze jönnek a finom kajákkal együtt járó ünnepek, a forró csokik, és oda az egészséges életmód… Pedig ilyenkor is simán maradhatsz fitt és egészséges, ha kicsit odafigyelsz!

Kezdd az ételekkel

Ősszel legalább annyira el vagyunk kényeztetve minden finom és egészséges földi jóval, mint tavasszal, vagy nyáron. Soroljam? Szőlő, szilva, dió, alma, körte, sütőtök… Na jó, nem is folytatom, elég kimenni a piacra, és válogatni. Ezek a színes, ízes csodák egyúttal a megfelelő vitaminokkal is ellátnak. Minél színesebben étkezel (és ezt most nyugodtan értsd szó szerint), annál jobb. A kreativitásodnak is teret adhatsz a konyhában, jöhetnek a változatos, forró levesek, raguk – na és persze egy kis édesség is, csak ne vidd túlzásba!

A fitt és egészséges étrend alapja a sok gyümölcs
Menj ki a piacra, és válogass a sok finomságból!

Vedd kezelésbe az immunrendszered

A náthás, influenzás időszak valószínűleg idén is elérkezik, már csak azért is, mert a kedves kis kórokozók nagyon szeretik a téli hideget. Az immunrendszert sajnos nem lehet valamilyen csodacseppel formába lendíteni, erre is az egészséges életmód a legjobb megoldás. Vagyis a vitamindús táplálkozás, a rendszeres mozgás, a stresszoldás. Persze a probiotikum (joghurt, savanyú káposzta), a D-vitamin, egy kis fokhagyma és echinacea-tea, vagy épp a rendszeres szaunázás nem árt, de ha az életmódod alapjaiban nem egészséges, akkor ezek nem fognak csodát tenni.

Menj a szabadba, így leszel fitt és egészséges

Ha már a D-vitaminról beszélünk: sajnos a nyár végével egyre nehezebb hozzájutni, épp ezért jó, ha minél többet vagy a szabadban. A séta, a kirándulás, a játszóterezés mind jó megoldás, különösen akkor, ha egy napsütésesebb napot sikerül kifogni. Persze a szabadban futni, edzeni sem tilos. És még egy jó hír: aki hozzászokik a hideghez, kevésbé hajlamos elkapni a náthás betegségeket, mint az, aki mindig a fűtött szobában ül.

Fitt és egészséges őszi program
Irány a természet!

Ez a kuckózás ideje is

Az ősz és tél a befelé fordulás időszaka. A nyári fesztiválok, zajos bulik után most a csendesebb, beszélgetősebb összejöveteleknek, időtöltéseknek érkezik el az ideje. Lehet nagyokat beszélgetni egy tea vagy forralt bor mellett, társasozni, vagy filmet nézni. De egyedül lenni is jó ilyenkor. Egy könyvvel, egy filmmel, vagy csak úgy önmagaddal. Azt is észreveheted magadon, hogy ilyenkor az erős edzések helyett jobban esnek a body & mind sportok, például a jóga, a body art, vagy egyszerűen csak egy laza séta a természetben. És persze az sem szégyen, ha többet pihensz ilyenkor – a szervezetednek valószínűleg erre van szüksége. A dánok jól kitalálták ezt a bekuckózós hygge-dolgot: talán nem véletlenül végeznek mindig elöl a boldogsági rangsorokban.

A lélek is lehet fitt és egészséges
Az őszi esték egyszerű örömei

Egyszerűsíts

Ahogy a tavasz a nagytakarítás ideje, úgy lehet az ősz az egyszerűsítésé. Ilyenkor is érdemes átválogatni a cuccaidat, átnézni, mire van szükséged, és mire nincs. Amikor elrakod a nyári, és előszeded a téli holmit, máris elajándékozhatod (vagy ha olyan állapotban van, akkor kidobhatod) azt, amit semmi értelme nem lenne fél évig őrizgetni. De a digitális életedet, sőt, a feladataidat is átválogathatod: merj nemet mondani azokra a terhekre, és azokra az álságos ismerősökre, akik nem gyakorolnak rád fitt és egészséges hatást, ehelyett csak az energiádat szívják le.

Csók & csoki: Judit

Női csacskaság, avagy a szavak mágiája #2

Nemrég dobta fel a Facebook azt a cikkemet, amelyben először írtam a szavak erejéről, és pár olyan szóról, amelyektől rövid úton nagy piros kiütéseim lesznek. Erről – és Csilla egy nemrégi kérdéséről, amelyben pont ilyen kifejezések után nyomozott – jutott eszembe még néhány olyan kifejezés, amelyek segítségével jó eséllyel magunkat fokozzuk le gyerekké. Hallottátok már, amikor egy nő azt mondja a hobbijáról, hogy jaj, ez csak afféle kis női huncutság? Vagy hallottátok már a kis női csacskaság kifejezést? Esetleg mondta már (jellemzően nő) a közeletekben, hogy kikapok?

Csacskaság vagy beszélgetés?
Jaj, hát mi csak csacskaságokról szoktunk csacsogni, ne is vegyél komolyan!

Nos hát, az a nagy helyzet, hogy huncutkodni a kisgyerekek szoktak. Jó, persze, van a szónak egy szexuális értelmezése is a felnőtteknél, de speciel én arra sem használnám. Egy bölcsisre jogos azt mondani, hogy olyan kis huncut, de egy felnőttre egészen biztosan nem. Azt pedig egyenesen kikérném magamnak, hogy bármilyen kedvtelésemet, legyen az a külső szemlélő számára bármennyire jelentéktelen is, csacskaságnak minősítsék – már csak azért is, mert nekem viszont fontos az a bizonyos valami.

Ami női, az csakis csacskaság lehet?

Csacskaság vagy hobbi?
A férfiak nem szokták azt mondani arra, ami fontos nekik, hogy az csak afféle csacskaság. Tanulj tőlük

Ezeket a szavakat jellemzően női időtöltésekre szokták használni, úgyis mint például shoppingolás, sminkelés, barátnőkkel beszélgetés egy süti mellett, táncóra, ilyesmi. DE vajon hallottátok-e már, hogy egy férfi azt mondja például a motorszerelésre, a horgászatra, vagy a barátokkal való sörözgetésre, hogy ez afféle kis huncutság vagy csacskaság? Nem jellemző. A nők jó része viszont használja a fenti kifejezéseket, amelyekkel viszont önként és dalolva felvállalja, hogy az ő szeretett időtöltései gyerekes dolgok, a férfiak hasonló hobbijaival szemben kevésbé fontosak. Afféle kis gyerekes izékék, amelyekre tényleg csak akkor kell időt szánni, ha az utolsó tányér is makulátlanra van mosogatva.

Barátság vagy alárendelt helyzet?

A másik „kedvencem” a „kikapok”. Kikapni szintén a gyerekek szoktak, de ők is csak olyan családokban, ahol nem ismerik a gyerekbántalmazás fogalmát. Ahol „kikapsz”, onnan menekülj, mert az egy bántalmazó kapcsolat, akár a párodtól tartasz, akár a főnöködtől. Nem egészséges, inkább keress más közeget, ahol felnőttszámba vesznek. Ha pedig egy baráti társaságban vagy hajlamos ezt elejteni, akkor gondolkodj el, hogy a barátaid körében vagy, vagy egy diktatórikus csoportban, ahol legfeljebb boxzsák lehetsz, ha verbálisan is. Merthogy a szó sajnos erre utal.

Csacskaság, kikapok - ezekkel a szavakkal magunkat fokozzuk le
Ahol attól kell tartanod, hogy kikapsz, onnan villámgyorsan menekülj

Ha most azt mondod, mindez nem fontos, akkor csak egy napig figyeld, milyen szavakat használsz magadra, azokra a dolgokra, amik neked fontosak, vagy azokra a helyzetekre, ahol mered vállalni a véleményedet. És aztán figyeld meg azt is, hogyan bánnak veled abban a közegben, ahol ezekkel a kifejezésekkel illeted magad. Ha pedig esetleg nem tetszik, amit látsz, változtass: kezdd mindjárt a szavaidon. A felnőttség és a felelősségvállalás azt is jelenti, hogy nem minősíted magad direkt vissza kisgyerekké, és nem kérsz bocsánatot mindazért, ami fontos neked. Hidd el, az erőltetett cukiskodás nem visz előre.

Csók & csoki:

Judit

Fogyókúra vagy életmódváltás?

Vannak az évnek olyan szakaszai, amikor mindenki nagy lendülettel kezd új életet, például hirtelen elszánja magát, hogy ledobjon pár kilót. Az új év kezdete a legismertebb fogyókúrás időszak, de ilyen a tavasz (hirtelen rádöbbenünk, hogy lassan itt a mindent megmutató nyári ruhák és fürdőruhák évszaka), sőt, a szeptember is. Sok emberben megmaradtak az iskolai reflexek, amikor az ősz kezdete egyben az új iskolaév kezdetét is jelentette. Így, amikor a lazább nyári napok után visszatérünk a hétköznapi rutinokhoz, megint jön a „na most aztán tényleg lefogyok” elhatározása, a fogyókúra, vagy az életmódváltás.

De vajon van-e értelme a fogyókúrázásnak, mint olyannak? Vagy inkább hagyni kellene az egészet, és tartósabb megoldást keresni? Vajon melyik hoz eredményt?

A fogyókúra a legtöbbször nem jó megoldás
A fogyókúra nem hoz hosszú távú eredményt. De akkor mi a megoldás?

Én a fogyókúra helyett mindenképp az életmódváltás pártján vagyok, több okból is.

Először is, nézzük meg, mi is a fogyókúra valójában.

Általában egy olyan, hosszabb-rövidebb időtartamú diéta, amelyben előírt étrendet kell tartanod, és ezzel adsz le valahány kilót. Az étrendek legtöbbször meglehetősen megszorító jellegűek, sokszor teljesen hiányzik belőlük valamilyen tápanyag. Ez egyrészt megnehezíti a dolgodat, mivel jószerivel fogcsikorgatva kell kibírni azt az időszakot, amíg a fogyókúra tart. Másrészt pedig, ha nem hagyod abba legkésőbb az előírt időtartam után az egészet, akkor veszélyesek is lehetnek, tápanyaghiányt idézhetnek elő. Ez pedig minden, csak nem egészséges.

De a fogyókúrákkal más baj is van.

A rövid távú fogyókúra nem motivál az égvilágon semmire (és most megszólal belőlem a többek közt az emberi motivációval is foglalkozó coach). Tegyük fel, hogy van rajtad néhány kiló, amit az itt-ott elfogyasztott nasiknak, csokiknak, és a mozgásszegény életmódnak köszönhetsz. Ha végigcsinálsz egy fogyókúrát, nem tanulod meg közben, hogyan is kéne kiegyensúlyozottan táplálkozni. Egyszerűen csak ledobod a fölös kilókat, majd visszatérsz a korábbi életmódodhoz. A fogyókúrával töltött egy-két hét alatt jó eséllyel annak sem érezted szükségét, hogy elgondolkodj rajta, mi is áll a felesleges kilók hátterében, úgy testileg, mint lelkileg. A nem szívesen látott felesleg pedig rekordsebességgel fog újra megérkezni az életedbe.

A fogyókúra nem helyettesíti a rendszeres mozgást
Rendszeres mozgásra nem elsősorban a fogyás miatt van szükség

Már csak azért is, mert a megvonásos fogyókúra során a szervezeted vészhelyzeti üzemmódba kapcsol, és minden kalóriát eszeveszett sebességgel fog hasznosítani. Vagyis ha újra többet eszel, egyszer csak azon veszed észre magad, hogy elég ránézned a csokira, hogy felpattanjon egy újabb kiló.

A gyors divatfogyókúráknak ráadásul általában nem része a mozgásprogram. Enélkül pedig nehéz tartós eredményt elérni. De nem csak ez a baj: a mozgásra nem elsősorban a súlyod tartásához vagy csökkentéséhez van szükséged, hanem azért, mert az emberi szervezetet egyszerűen mozgásra találták ki. Ha ezt nem kapja meg, nem lesz egészséges. A legújabb kutatások szerint egyenesen egészségesebb kissé súlyosabbnak, ám kisportoltnak lenni, mint vékony fotelkrumplinak. Vagyis nincs mese, mozogni kell, és nem csak addig, amíg eléred a mínusz akárhány kilót.

De akkor mi a megoldás?

A tartós eredményt a fogyókúra helyett általában az életmódváltás hozza meg. Ez olyan rémisztően, véglegesen hangzik, pedig hidd el, sokkal jobb, mint két hétig koplalni. Ja, és szó sincs róla, hogy soha többet ne ehetnéd a kedvenc kajáidat, mert néha, vagy épp kis módosítással az új étrendedbe is beleférhetnek. A lényeg épp az, hogy önsanyargatás helyett kénytelen legyél kialakítani egy olyan rendszert, amelyet hosszú távon is örömmel tartasz. Ami nem a lemondásokról szól, hanem arról, hogy felfedezz egy csomó újdonságot, amiről eddig a kényelem jegyében nem vettél tudomást.

Az életmódváltásnak négy fontos pillére van.

Elegendő pihenés

Aki kialvatlan, az fáradt, enervált, semmi kedve edzeni, ráadásul a hormonrendszere is könnyebben borul. Ha pedig ez még nem lenne elég, a fáradt ember gyors energiáért gyakorta nyúl cukros, zsíros ételekhez. Vagyis sokkal könnyebben hízik, mint aki kipihent.

Megfelelő étrend

Ezt mindenkinek magának kell kikísérleteznie. A lényeg, hogy minden fontos tápanyagot tartalmazzon, és te jól érezd magad tőle. Van, aki a paleóra esküszik, más a nyers-vegán ételekre, van, aki pedig csak simán eszik mindent, ésszerű arányokban és adagokban (én ez utóbbi híve vagyok). Tájékozódni kell, kísérletezni kell, és hamarosan rájössz, hogy a te testednek-lelkednek mi felel meg jobban. Ha nem tudod, hogyan kezdj hozzá, akkor dietetikus segítségét is kérheted.

Fogyókúra helyett inkább válaszd az egészséges étkezést
A helyes étrend kialakításához nem árt az elméleti felkészülés

Carol Ann Rinzler Étkezz okosan! című könyve, amely a Tantusz könyvek sorozatban jelent meg, nagyon komoly segítséget jelenthet az elinduláshoz. Tulajdonképpen minden benne van, amit elsőre tudnunk kell az egészséges táplálkozásról – és úgy általában a táplálkozás és az emésztés működéséről. A szerző ír a biológiai folyamatokról, a különféle alapvető tápanyagokról, például a fehérjékről, a szénhidrátokról, a zsiradékokról, a vitaminokról és az ásványi anyagokról. Arról is szó esik, kinek mekkora adagokra van szüksége ezekből, és honnan szerezheti be ezt az adagot. Szó van a folyadékfogyasztás jelentőségéről, és arról is, milyen lelki folyamatok befolyásolják a táplálkozási szokásainkat, és miért épp azokat az ételeket szeretjük, amelyeket szeretünk.

A könyv segítséget ad ahhoz, hogy az étrendünk segítségével kontrolláljuk a súlyunkat, miközben a lehető legtöbb hasznos tápanyagot fogyasztjuk. Abban is segít, hogy az egészségi állapotunk, vagy épp a hangulatunk javításához hogyan járuljunk hozzá a legnagyobb mértékben a megfelelő étrenddel. Elég régóta foglalkozom újságíróként az egészséges életmóddal, de simán tudott újat mondani. Rendszerezettsége, átlátható szerkezete, és minden táplálkozási szélsőségtől való mentessége azok számára is hasznos kézikönyvvé teszi, akik eddig megszokásból, az otthonról hozott minták alapján táplálkoztak.

Rendszeres mozgás

Megint csak saját magadnak kell rájönni, hogy mi az a sport, mozgásforma, amit szívesen és rendszeresen űzöl. A sétától a jógán keresztül a kirándulásig bármit választhatsz, ha nem akarsz, nem muszáj edzőteremben emelgetned a vasakat (persze azt is lehet). Ha még soha nem sportoltál, először érdemes inkább csoportos edzést választanod, vagy legalább beszélned egy edzővel, nehogy árts magadnak. És ha elmúltál 40, vagy krónikus betegséged van, akkor egy kivizsgálás sem árt.

Mozgás nélkül semmit sem ér a fogyókúra
Nem tudod, hogy kezdd a mozgást? Ez a könyv segít megválaszolni a kérdéseidet

Ha plusz motivációra, és biztos alapokra van szükséged az elinduláshoz, akkor ismét a Tantusz könyvek sorozat egyik darabját ajánlom, Betsy Angelsen McCormack Fitten 40 felett című könyvét. Őszintén szólva nem szeretem, amikor a 40-es éveket már az öregség kezdetével azonosítják (46 éves vagyok, pár hete simán végigugráltam pár koncertet egy fesztiválon az első sorokban). Ugyanakkor az is tény, hogy nem vagyunk húszévesek,és legkésőbb ebben a korban el kell kezdeni cselekedni, ha nem akarunk rozzant öregekké válni később.

A legkényelmesebb sport is jobb, mint egy kemény fogyókúra
Legkésőbb 40 felett annak is érdemes elkezdenie a sportot, aki eddig nem tette

Szóval, aki eddig nem sportolt, innentől az sem tudja megúszni. De nem is kell, mert a rendszeres mozgással egy csomó olyan dolog érkezik az életünkbe, ami kellemes. A sport ugyanis nem szenvedés, ha jól csináljuk, és nem erőltetjük túl magunkat, akkor élvezet, ami pluszban fogyaszt, jó alakot formál, felvidít, sőt, még a szexuális életünket is javítja. Nemcsak 40-en felül, hanem jóval alatta is. Szóval miért is ne kezdenénk el?

Így kezdj hozzá a sportoláshoz

Pont erről a bizonyos kezdetről szól a volt teniszbajnok, Betsy Nagelsen McCormack könyve. Hogyan keressük meg a megfelelő sportágat, hogyan vásároljunk fitneszgépet? Mit csináljunk az edzőteremben, hogyan kerüljük el a sérüléseket, hogyan melegítsünk be és nyújtsunk le edzés után? Miért menjünk masszázsra, és miért pihenjük ki magunkat alaposan (lásd fent)? Nem konkrét gyakorlatokat ajánl, vagy legalábbis ezekből csak keveset, inkább szemléletet formál. Abban segít, hogy kezdő sportolóként ne vesszünk el teljesen az információk özönében. A könyvet már csak rendszerszerű szemlélete, és jópofa stílusa miatt is melegen ajánlom mindenkinek, aki a bűvös 40 éves kor felett, vagy akár az alatt kezdene valamilyen sportba.

Lelki egészség

A hízásnak, fogyásnak bizony lelki oldala is van. Időnként a túlsúly a védelem szerepét tölti be – például egy csúnya szakítás, vagy bántalmazás után, amikor nem akarjuk, hogy közel jöjjenek hozzánk, a zsír pedig szó szerint segít távolságot tartani a többi embertől. Érdemes átgondolni, mi az, ami számodra nyereség a túlsúlyban (mert ilyen bizony akkor is lehet, ha meg vagy győződve róla, hogy semmit nem szeretsz benne). Mit igyekszel pótolni az érzelmi evéssel, az édességekkel, miért nem mersz egyszerűen benyitni egy aerobik-órára. Ha ily módon közelebb kerülsz magadhoz, a kilóid is hamarabb távozni fognak.

Csók & csoki (utóbbiból azért csak ésszel 🙂 ): Judit

Változás a kapcsolatban: mi fér bele?

Amikor Csillával a párkapcsolatról szóló cikksorozat témáit tervezgettük, felmerült, hogy szín- és stílustanácsadóként írhatnék a külső és a párkapcsolat összefüggéseiről. Persze szó nincs arról, hogy csak a szépek lelhetnének párra (kezdjük ott, hogy mi a szép és ki szerint), de arról sem, hogy csakis a belső értékek számítanának. Sőt, arról sem, hogy a külső változás valami tűrhetetlen és elviselhetetlen dolog lenne. Azt gondolom, hogy ahogy az életben mindenhol, a párkapcsolatban is a külső és a belső összjátéka, jó esetben harmóniája az, ami igazán átütő erővel tud hatni.

Innen aztán elég gyorsan eljutottunk a változásig, mint témáig. Mert hogy egy tartós párkapcsolatban változunk, külsőleg és belsőleg, jó és rossz irányba, egymással harmóniában, vagy éppen egymástól elfelé. És nagyon sok tényezőn múlik az, hogy képesek vagyunk-e együtt alkalmazkodni az új és még újabb helyzetekhez. Vagy beleununk az egészbe, netán tűrhetetlennek találjuk, és robbantunk, mert a változás túlmegy az általunk elviselhető határon?

Continue reading

A fásult párkapcsolat múltja és jelene

A múlt héten Hozbor Vanda párkapcsolati coach írásával kezdtünk bele abba a cikksorozatba, amelynek témája, hogy miért is változik a párkapcsolat egy idő után fásult egymás mellett éléssé, és miért nem eszmélnek fel az emberek még akkor sem, amikor a másik már elég egyértelmű jeleket ad arra vonatkozólag, hogy nem ártana változtatni.

De tényleg, miért?

Nekem ilyenkor hajlamos előjönni a történelem szakos énem, aki azt sugdossa a fülembe, hogy ez az egész voltaképpen a 20-21. század problémája. Ha jobban belegondoltok, régen nem igazán volt elvárás egy párkapcsolattal szemben, hogy a benne résztvevő felek jól érezzék magukat. Elég volt, hogy egyesül a vagyon, vagy legalább sikerült férjhez adni a lányt (értsd: nem marad pártában, szégyenben).  Utána már mindenki tette a dolgát. A férfi pénzt keresett, az asszony vitte a háztartást, meg a gyereknevelést, és a kutya sem kérdezte, hogy vajon bármelyikük ki tud-e teljesedni lelkileg. A párkapcsolat betöltötte a funkcióját, és kész.

Lázadóbb lelkületűek időnként félrejárogattak. Ez a férfi esetében bocsánatos bűnnek számított, de azért kikapós asszonykákról is hallott a világtörténelem. Rosszabb esetben a férfi időnként el is verte az asszonyát, de ha ehhez nem folyamodott, akkor is leginkább csak éltek egymás mellett csendben-rendben. Mindenkinek megvolt a teendője. A lelkizés afféle úri passzió volt, amivel rendes embernek eszébe se jutott foglalkozni. Persze biztosan voltak szerelemből köttetett, és harmóniában működő házasságok is, de azért lássuk be, nem feltétlenül az ilyen párkapcsolat volt az általános.

párkapcsolat, ahogy régen gondolták
Illedelmes család az 50-es, 60-as évekből. Akkor jó volt, de vajon még most is jó így? (Fotó: pixabay.com)

A párkapcsolat és a boldogság elvárása

Az, hogy a házasságok jó részét szerelemből kötik, és elvárjuk az életünktől, hogy lehetőleg jó érzésekre adjon okot, nos, ez igazán intenzíven a 20. században indult – mifelénk annak is inkább az utolsó évtizedeiben. Ezért lehet az, hogy az idősebbek néha még ma is azt mondják a depresszióra, hogy az egy úri huncutság, és menjen inkább a naccsága kapálni, osztán majd nem lesz ideje ilyenekkel foglalkozni.

Egyszerűen évszázadok óta arra huzalozták az embereket, hogy a párkapcsolat, és általában az élet, csak a legutolsó sorban szól arról, hogy nekünk jó legyen. Persze a boldogság titkairól minden korban születtek filozófiai írások, de az egyszerű ember nem sokat foglalkozott vele. Ha úgy nagyjából képes volt elégedetten élni, az már komoly nyereség volt.

Régen minden jobb volt? Nem hiszem!

De akkor most tényleg menjünk kapálni, hogy le legyen időnk azzal foglalkozni, jó-e nekünk a párkapcsolat? Dehogy! Egy percig sem állítom, hogy a régi hozzáállás volt a jó. Ha olvassátok az írásaimat, már biztosan feltűnt, hogy semmi sem áll tőlem messzebb, mint a fals nosztalgia. Vagyis az, hogy ez az egész afféle “first world problem”, egyáltalán nem azt jelenti, hogy le kellene becsülni. Az nem összehasonlítási alap, hogy “ha régen jó volt így, akkor legyen most is elég ennyi”.

párkapcsolat - ma inkább szövetség
Házasság vagy szövetség? (Fotó: pixabay.com)

Igenis ki kell állnunk azért, hogy jó legyen nekünk – úgy a párkapcsolat terén, mint az élet más területein. Igenis tenni kell a kapcsolat javításáért, dolgozni kell rajta kőkeményen, ahogy Vanda is írta. Őszintén kommunikálni, minél többet beszélgetni, néha akár a konfliktust is felvállalni, de mindenképp hangot adni a véleményünknek. Célozgatás helyett tisztán, egyenesen megfogalmazni az érzéseinket és a kívánságainkat, és nem hagyni annyiban a boldogságra való igényünket.

Mi mindent kell leküzdenünk?

Azt viszont egyszerűen érdemes tudni, hogy annak, aki még abban nőtt fel, hogy tökéletesen elég, ha éldegélünk, mennek a napok, és már az is jó hír, ha nincs nagyobb probléma, esetenként le sem esik a tantusz, hogy lehetne ezt jobban is. Aki azt tanulta, hogy a rózsaszín szemüveg szavatossági ideje kábé három év, és utána már elég egyfajta langyos szeretetfélében együtt élni, az nem érti, miért vágyik a másik ennél mélyebb szövetségre (ha nem is feltétlenül rózsaszín szemüvegre). Akinek az a természetes, hogy az esti menetrend az “apa mosdik, anya főz” jegyében zajlik, és már azt is nagy fegyverténynek gondolja, ha egy-egy mosogatással besegít a háztartásba (mert sosem látott mást), az nemigen fog magtól a fejéhez kapni, hogy talán mégsem a tévé előtt kellene várni a meleg vacsorát.

Ezt a falat kell átvinni megfelelő kommunikációval, személyes példával, és minél inkább felszámolni a “jóleszazúgy” gondolkodást. Nem egyszerű, de ahogy elnézem a körülöttem élőket, szerencsére biztatóak a jelek.

Csók & csoki: Judit

Az ünnepek után nehezen rázódsz vissza a munkába? Segítünk!

Nehéz felkelni és újra belefogni a munkába az ünnepek után? Nem vagy egyedül: az ünnep utáni depresszív állapot létezését már a pszichológusok is elismerik. Van viszont néhány tipp, amely megkönnyítheti az átmenetet.

Húzz rá egy napot az ünnepre

Kezdem a legkönnyebbel: ha van elég szabadságod, és nem tartalékolod másra, vegyél ki a hosszú hétvége után még egy vagy két napot. Ezeket azonban ne lustálkodással töltsd, hanem a dolgaid rendezésével, az elvégzendő munkák tervezésével, fontossági sorrendbe állításával. Akár fizikailag is rendezheted a lakást, vagyis selejtezhetsz, takaríthatsz, rendszerezhetsz. Ez segít ráállítani az agyadat arra, hogy most bizony dolgos hétköznapok következnek, ha pedig van egy fontossági sorrendbe állított teendőlistád, akkor nem fogsz az első munkanapon összevissza kapkodni a feladatok között.

Ünnepek után nehezen indul a munka

Lassan indulsz be az ünnepek után? Próbáld fokozatosan! (Fotó: pixabay.com)

Csak fokozatosan

Ahogy az edzést sem úgy kezded újra egy hosszabb pihenő után, hogy belecsapsz a közepébe, úgy a munkát sem érdemes azonnal a legnehezebb feladatnál megfogni. Persze egy hajtós munkahelyen ez nem feltétlenül tőled függ, de a leghúzósabb projektnek is vannak sürgős, ám könnyebben végrehajtható részfeladatai – a legjobb, ha ezekkel kezded az első munkanapot, amíg bemelegszik a motor.

Ne hazudj magadnak

Ha úgy érzed, hogy a négynapos pihenés után most aztán kipihenten, széles vigyorral kellene kezdened a munkahetet, ám valamiért mégiscsak vonszolod magad, ne próbálj mindenáron, görcsösen jókedvűnek mutatkozni. Az persze nem árt, ha megpróbálod megkeresni a munkanap első apró örömeit a kedvenc munkatársaiddal való első közös röhögéstől a habos cappuccinóig, de amit nem lehet erőltetni, azt nem is kell. Nyugodtan legyél őszinte magaddal, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha megvisel az első munkanap.

Ünnepek után elkél a kávé!
Ilyenkor jól jön a kávé (Fotó: pixabay.com)

Ünnepek után jönnek a felismerések

Ne nyomd el a rosszkedved, inkább nézz mögé! Vajon tényleg csak arról van szó, hogy a lustálkodós hétvége után nehezedre esett korán kelni, vagy mélyebb gyökere van annak, hogy nem igazán vártad a munkahetet? Lehet, hogy ideje lenne átgondolni a karrieredet, a munkakörödet, meg azt is, hogy egyáltalán ezt akarod még csinálni? Ha arra jutsz, hogy kezded kinőni az egészet, akkor itt a jó alkalom arra, hogy elkezdj valami mást, a szívedhez közel állót, esetleg jövedelmezőbbet keresni (ha nem tudod, merre az arra, csak azt, hogy valami nincs rendben, akkor egy coach is segíthet a számodra legjobb irány megkeresésében).

Ünnepek után komoly felismerésekre is szert lehet tenni
Lehet, hogy ideje új állást keresned? (Fotó: pixabay.com)

Változtass

De nemcsak arra jó ez a hosszú hétvége utáni lassú felpörgés, hogy a munkahelyi életedet újratervezd: a magánéletedben, az életmódodban is felhívhatja a figyelmet a nehézkes munkakezdés arra, hogy változtatásokra van szükség. Vezess be néhány olyan apró “rituálét”, amely élvezhetőbbé teszi a napjaidat. Például adj magadnak minden este fél óra kütyümentes énidőt, kezdj el sportolni, sétálj rendszeresen a természetben, hogy kikapcsolj (jön a jó idő, egyre több lehetőséged nyílik majd erre a közeli parktól a hétvégi túrákig), használd ki a tavaszi zöldség- és gyümölcsszezont, szokj rá a salátákra és a turmixokra. Így a húsvéti ünnepek után te is megújulhatsz egy kissé.

Ti hogyan rázódtok vissza? Mondjátok el kommentben, vagy a Facebook-oldalunkon!

Csók & csoki:

Judit