Változás – lehetőség vagy válság a pénzügyekben?

A változás sokak számára kívánt lehetőség - másoknak kínzó válság. Mitől függ, hogy melyik?

A változás sokunk számára kellemes, mások számára viszont kifejezetten gáz. Nem szeretik, ha kizökkennek a megszokottból, nem szeretik, ha változtatniuk kell a szokásaikon – még akkor sem, ha a változás apró. (Nagyjából helyben is vagyunk, miért olyan nehéz ügy az újévi fogadalmak megvalósítása.) Van egy jó pár változás az életben, aminek viszont kifejezetten pénzügyi vonatkozásai vannak. Fel lehet erre készülni valahogyan?

 

 

Változás – csak ez az állandó

 

Már írtam arról, hogy a változások elkerülhetetlenek, hiszen van belőlük jó pár az életünk folyamán. Ahogyan akkor írtam: az életünk ma már nem egy folyamatos pályaív mentén írható le, hanem több életciklusra osztható.

 

Ez önmagában még nem lenne probléma. A többszöri életciklusváltás azért gond sokunknak, mert minden életciklus új pénzügyi ciklust is nyit. Ez pedig többnyire azzal jár, hogy változtatni kell. Ha a minket körülvevő körülmények változnak, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a korábbi körülmények között jól működő módszereink most nem visznek falnak.

 

Ezért is érdemes úgy gondolkodni, hogy minden életciklusváltáskor érdemes néhány dolgot újrahuzalozni az életünkben – akár kényelmetlen, akár nem. Különben sok pénzünkbe – és sok bosszankodásunkba kerülhet a nemcselekvés.

 

A változás sokak számára kívánt lehetőség - másoknak kínzó válság. Mitől függ, hogy melyik?
A változás sokak számára kívánt lehetőség – másoknak kínzó válság. Mitől függ, hogy melyik?

 

Változás – az egyiknek lehetőség, a másiknak válság

 

A változás közhelyszerűen hozhat jót is, és rosszat is. Hogy melyiket, az alapvetően attól függ, hogy hogyan állunk hozzá a változáshoz. Ha a külső körülmények megváltozásához képesek vagyunk igazodni, átszabni a rendszert, amelyben élünk, akkor sok új lehetőséget fedezhetünk fel a magunk számára. Ha azonban tovább erőltetjük a már nem működő sémáinkat, abból először válság lesz, aztán pedig kiadós padlófogás.

 

Min múlik, hogy elkerüljük a válságos helyezet kialakulását?

 

Alapvetően azon, hogy milyen a hozzáállásunk, az attitűdünk a változás kérdéshez.

 

Ha a változás számunkra megoldandó feladatot, mi több, kihívást jelent, akkor sokkal kevesebb stresszt jelent a helyzet kezelése, megoldása. Mégpedig éppen azért, mert a szituációt nem sorstragédiaként éljük meg, hanem bizonyítási lehetőségként. Így lehet, hogy a helyzetet kellemetlennek érezzük (sőt szinte biztos), de azt nem tételezzük fel, hogy kilátástalan lenne.

 

Ehhez képest azok, akik a változás szükségességét válságos szituációként értékelik, sokkal valószínűbb, hogy nem egyszerűen kellemetlenségnek érzik a dolgok ilyetén alakulását, hanem egyenesen katasztrófaként. Úgy érzik, hogy szinte (vagy tényleg) összeomlik a világuk.

 

Változás – a Benned élő keljfeljancsi vagy keljfeljulis

 

Ha egy kicsit visszaemlékszel arra, amit az életciklusokról írtam korábban, akkor tudod, hogy minden egyes életciklus elindítása bizonyos területeken olyan, mintha a nulláról indulnál. (Minden szempontból ezt nem állíthatjuk, hiszen csak kivételes esetekben igaz az, hogy egyszerre veszítesz el mindent és mindenkit.)

 

Egy biztos: akármekkora is a változás az életedben, egy valamire mindenképpen szükséged lesz, hogy megbirkózz a helyzettel.

 

Az újrakezdés képességére.

 

Ha elfogadjuk a fentebb már taglalt tételt, miszerint a változás szükségességét az jelzi, hogy ami eddig bevált, az többé már nem (vagy nem úgy) működik, akkor nem nehéz belátni, hogy a változás elviseléséhez lelki rugalmasság (reziliencia) szükségeltetik, a változtatáshoz pedig az újrakezdés képessége. Ilyesmit azonban nem árulnak a boltban. Akkor tehát az, aki nem született reziliens és nem hordozza az újrakezdés génjét, az halálra van ítélve?

 

Jó hírem van: nem! Bár kétségtelen tény, hogy mind az újrakezdés képessége, mind a reziliencia függ a személyiségtől, temperamentumtól és attitűdtől is, ezek mind olyan készségek, képességek, amelyek fejleszthetők. (Kis túlzással: tanulhatók.)

 

De hogyan kezdj neki?

 

A változás új kezdet

 

A változás mindig egy új szakaszt hoz az életedbe. OK, elismerem, nem egy klasszik tabula rasa helyzet – csak az életed bizonyos aspektusai szempontjából az.

 

Mondok példát is, hogy érthető legyen, mire gondolok:

 

  • családot alapítunk – a munkánk megvan, az is lehet, hogy még költözködnünk sem kell emiatt. Ellenben egy fedél alatt élünk (nemcsak létezünk!) egy másik emberrel, akivel össze kell csiszolódnunk. Ez a napirendtől kezdve a pénzügyekig sok mindent érint.
  • új munkát vállalsz – a családod ugyanaz, esetleg ugyanott laksz, a baráti köröd sem változott. Ezek az állandósági tényezők. A munkád, amit az adott cégnél most újra kell tanulnod, a kollégáid, a hierarchia, amiben működnöd kell – és valószínűleg a jövedelmed is viszont igen.
  • gyermeked születik – a párod ugyanaz, ott is laktok akár, ahol eddig, a munkád sem változik, barátok is maradnak… az otthoni életed azonban fenekestül fordul fel. A család dinamikája változik, az időbeosztás, a feladatmegosztás, no és persze egy fővel több embert kell ugyanannyiból, (vagy a feleség keresetcsökkenése miatt akár kevesebből is) eltartani.

 

Érted a lényeget?

 

Ebben nem az a nehéz, hogy mindent meg kell változtatni.

 

Hanem az, hogy úgy csináld, hogy a változás által érintett területeket szinkronba tudd hozni azokkal, amelyek viszont nem változnak. A szinkron megtalálása a baromi nagy feladat.

 

Ezért kell azzal kezdeni, hogy az elvileg nem változó életterületekre milyen hatást gyakorol majd a másik területen végbemenő változás. Ha a hatás mást is érint, akkor azzal az illetővel ezt meg kell beszélni – és együtt erre felkészülni. Megállapodni arról, hogy együtt hogyan kezelitek a változást.

 

És persze nem árt az egészet nemcsak megbeszélni, hanem akár írásban is megtervezni. (Pénzügyekben ez alap, de péládul időbeosztásban is jól jöhet.)

 

Ha az átállás nem megy azonnal, mert ösztönösen és akaratlanul is vissza-vissza térsz a régi szokásokhoz, nem baj. Ne haragudj érte Magadra. Ez egy tanulási folyamat – és a hangsúly a folyamat szón van. Vagyis ez el fog tartani egy ideig. Légy türelmes Magaddal – és másokkal is!

 

Ha még így sem megy az átállás, akkor kérj segítséget. Fordulj például coach-hoz. Akár Judit, akár én szívesen segítünk. 🙂 Csak írj a [csokescsoki] [kukac] [nomindenfelekeppen.hu] email címre.

 

Csók & csoki! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2019-01-25, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.