Légy bátor! Töltsd úgy a karácsonyt, ahogyan Neked jólesik!

A karácsony sokak számára stresszes időtöltés. Szerintem minden háziasszony regényt tudna írni róla, hogy ilyenkor mennyi a dolga, milyen fáradt, és hogy hányféle (vélt vagy valós) elvárásnak kell megfelelnie. De ugyanígy a férjek is kivételesen órákig tudnának morgolódni, hogy minek a karácsony (részletek lentebb). Csak azt nem értem, hogy ha ez senkinek nem jó, akkor miért ragaszkodunk mégis ehhez a dilihez?

 

 

Karácsony, ahogyan sokan megélik

 

A karácsony alapvetően nem rossz ötlet. Valahogy mégis képesek voltunk ezt is elrontani.

 

A családanyák belegebednek. Tegye fel a kezét az, aki már november végén nem írja össze a kilométer hosszú teendő listáját, meg az ajándékok listáját, meg a menüt, meg a bevásárló listát, vagy legalább egyiket ezek közül?

 

Aztán ha mindez nem lenne elég, el is kezdjük megvalósítani. Sikamika, díszítés, bevásárlás, ajándékötletek kipréselése a teljes agykapacitásunkat bevetve, dugihelyet keresni, meg is jegyezni, ki kell ötleni a menüt, de meg kell csinálni azt is, ami még a dédi receptje, mert mit szólnak a mamáék, ha jönnek, és pont az nincs. Persze mindemellett még dolgozni is kell, aztán az üzletekbe rohangászni.

 

A családapák megint megragadják a lényeget, hogy mi miatt lehet morogni: mindenki csak rohan, ideges, nem lehet parkolni, nagy a tömeg, beáll a város (de még talán a falu is), ajándék csak a pénzt viszi, pedig senki nem örül neki, senkinek nem őszinte a mosolya, fát is be kell vonszolni, és meg be is kell faragni a talpba, asszony megőrjít a folytonos takarításával, a díszeiről nem is beszélve – csoda, ha ideges vagyok, mire Szenteste van??? Legalább van mit enni, fojtsuk kajába a dühünket… És tulajdonképpen igazuk is van.

 

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mindenhonnan dől a dzsingölbellsz meg a lásztkrisztmösz (legyen néked könnyű a föld, George Michael!), a csapból is, de legalábbis a TV-ből, a rádióból, az internetről is karácsony folyik – már október vége óta. És minden reklámban mindenki idegesítően boldog. Meg félkézről elintézi az egész karácsonyi hacacárét.

 


 

Magyarul a karácsony mindenkinek az agyára megy. Még Szenteste előtt.

 

Konklúzió: a karácsony, így, ebben a formában, senkinek sem tetszik – mégis mindenki ezt csinálja.

 

És hogy a klasszikussá nemesült Fluimucil Ábelt idézzem, felvetődik a kérdést: de miééééééééért???

 

Légy bátor – legyen olyan a karácsony, amilyennek Te szeretnéd!

 

És itt van az eb sírhatja: mi a búbánatos, rozmaringos, zivataros kakukkfüttynek kell ahhoz bátornak lenni, hogy megváltoztassuk azt, ami nem jó?

 

Törvényt szegsz azzal, hogy nem egy hadseregnek főzöl Szentestére? Kétlem.

 

Családi tragédia lesz belőle, ha megkéred a vendégeidet, hogy batyus legyen az ünnepi vacsi, és ők hozzák a salátát, a sütit, vagy éppen a borokat? Figyeld ki, még örülni is fognak!

 

Megszűnik forogni a Föld, ha idén is ugyanaz a dísz kerül ki az ablakba, az asztalra meg az ajtóra, amit két éve készítettél? Tutira nem.

 

Mit fog szólni anyósod, ha nem lehet enni a padlóról még a szekrény mögött is? Már miért akarna anyósod a szekrény mögött a földről enni? Az európai kultúrkörben ez azért statisztikailag nem mérhető számosságban előforduló étkezési szokás – akkor meg mi a töknek foglalkozol vele? Egyébként is félhomály lesz, anyósod sem fogja észrevenni.

 

Miért kell a dédi agyonbonyolult receptje szerint elkészíteni a töltött káposztát, amikor ugyanolyan finom az is, amit egyébként hétköznapokon csinálsz?

 

Miért kell bátornak lenni ahhoz, hogy olyan legyen a karácsony, hogy még élvezni is tudd?

 

A kérdés költői.

 

Mert az egész csak azon múlik, hogy megbeszéled a családoddal, ki hogyan szeretne karácsonyozni, hogy a gyerekek mire vágynak valójában karácsonykor – több tízezres kütyükre, vagy inkább Rátok, hogy odafigyeljetek rájuk, hogy játsszatok velük, hogy a családi legendáriumból meséljetek sztorikat…

 

A karácsony nem arra való, hogy belegebedj. Hanem arra, hogy szép emlékeket gyűjtsön az egész család.
A karácsony nem arra való, hogy belegebedj. Hanem arra, hogy szép emlékeket gyűjtsön az egész család.

 

A karácsony, amire vágyunk

 

Valójában mindenki olyan karácsonyra vágyik, ami gyerekkori emlékeiben él. Csak valamiért mindenki úgy gondolja, hogy ez csakis és kizárólag a gyerekek előjoga, mihelyst az ember fia/lánya szülő, pláne nagyszülő lesz, abban a pillanatban csak az lehet az előjoga, hogy ennek a karácsonynak próbálja megteremteni az illúzióját a gyerekeknek. Azaz ez felnőttként már csak meló lehet.

 

De biztos, hogy a gyerekek azt fogják emlegetni majd az ő gyerekeiknek, hogy mennyire ki volt csicsázva  a lakás, vagy hogy az almás tablet hányas verzióját kapták meg. Hanem a kedvenc sütire, a finom ételek fölötti vidám beszélgetésre (és ebből a beszélgetés a lényeg!), a várakozás izgalmára, hogy tényleg valami olyasmit kaptak ajándékba, ami nem biztos, hogy nagy volt, drága volt, de vágyott volt, és aztán milyen jókat nevetett az egész család.

 

Szirupos? Az. Lelked mélyén erre vágysz? Vagy legalábbis hasonlóra.

 

Akkor csináld! Tudod, ahogyan az Anna and the Barbies mondja Márti dalában: kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…

 

 

Éld a karácsonyt, ne szenvedd!

 

Csók & csoki!

 

🙂 Csilla 🙂

 

Kép: pixabay.com/emz993

Posted on: 2018-12-11, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.