Pénzstresszeink – Mi lehet a pénzstressz oka?

A pénzstressz az a fajta nyomasztó stressz, amit a pénz okán érzünk - de valójában nem miatta...

A pénzstressz az a valami, amiről legtöbbünknek fogalma sincs, hogy van, már csak a következményekkel szembesül, amelyek mind anyagi, mind egészségügyi vonalon érezhetőek. Pár hete ezért is kezdtem el foglalkozni vele, akkor azt magyaráztam el, hogy mi a pénzstressz. Most jön az, hogy mi az oka, hogy egyáltalán létezik. És nem, nem az az oka, hogy a pénz létezik.

 

Mi lehet a pénzstressz oka?

 

Mint említettem, nem maga az a tény, hogy a pénz egyáltalán van a világon. Ha ez így lenne, akkor a gazdaggá válni egyenlő lenne az öngyilkossággal, mert az állandó stressz miatt a gazdagok hullanának, mint a legyek. Nem azt mondom, hogy nincs olyan gazdag ember, aki nem stresszel. De ők azok, akik valamilyen csoda folytán úgy lettek gazdagok, hogy mégsem gazdagmentalitással gondolkodnak: ők azok a tipikusan self-made milliomosok, akik csakis a kemény melóban hisznek, mint a meggazdagodás egyetlen útjában.

 

Mi a baj ezzel? Csak annyi, hogy ezért rettegnek is attól, hogy a gazdagság csak múló állapot, ha meg akarják tartani, akkor még keményebben kell dolgozniuk. Kétségtelen, hogy a meggazdagodás árát meg kell fizetni. Elsősorban munkával, tudással, a rászánt idővel, kitartással. De nemcsak ezzel lehet leróni az árat. Hanem azzal is, hogy másképp gondolkodunk, ezért másképp dolgozunk, mást csinálunk. Nem többet, hanem másképp.

 

Ezért nézd meg azokat a gazdagokat, akik igazából nem csak a munkájukból, hanem valamilyen ötletükből gazdagodtak meg (és még csak eszméletlen eredeti ötlet sem kellett hozzá)! Pl. Bill Gates-t, vagy Warren Buffet-t, netán Elon Musk-ot, vagy Richard Bransont. Köszönik, eszement jól vannak! Ajánlott digitális irodalom Richard Branson, a Virgin birodalom alapítójának Instagram-csatornáját követni.

 

Nézd meg, milyen képeket rak ki! Nem arról szólnak feltétlenül, hogy ő milyen luxusban él (naná, abban is), hanem arról, hogy mindegy, mit művel éppen, új gyárat avat, hőlégballonozik, új bizniszbe fog, vagy éppen önkéntesként melózik, milyen jól érzi magát a bőrében! A vigyor le sem olvad az arcáról.

 

 

Hát, nem úgy néz ki, mint egy stresszes ember. Pedig kiterjedt vállalatbirodalma sokszor olyan utakon jár, amelyeken eddig még soha senki, vagyis kockázatos lépések tömegét teszi meg minden nap – és ezzel nemcsak a saját pénzét, nevének hitelét viszi a vásárra, hanem sok munkavállalója megélhetését is. (És igen, az igazán gazdagoknak ez is számít.  Csak hogy egy másik példát hozzak: Bill Gates Microsoftja volt az első cég a világon, ahol az alkalmazottak közül száznál többen lettek milliomosok – igen, dollárban -, mert a főnöknek számított, hogy az emberei is megkapják azt, ami nekik a melóért jár.)

 

Szóval a pénzstressz alapvető oka, hogy

 

a (szüleinktől vagy mástól) kapott, netán a képzetlenségünk miatt magunkban kialakított pénzügyi mintáink, forgatókönyveink visszahúznak – mert nem válnak be az életben.

A pénzstressz az a fajta nyomasztó stressz, amit a pénz okán érzünk - de valójában nem miatta...
A pénzstressz az a fajta nyomasztó stressz, amit a pénz okán érzünk – de valójában nem miatta…

 

Miért okoz ez stresszt?

 

Mert a pénzügyi forgatókönyveink olyan gondolkodási sablonok, mint a számítógépben a RAM-ba égetett alapprogramok: nekünk ez a tuti, ezt ismerjük, ezek szerint működünk, viselkedünk, gondolkodunk. Ha azonban ezek nem vezetnek eredményre, akkor érezzük ugyan, hogy valami nem stimmel, de egyszerűen képtelenek vagyunk ezeket a programokat felülírni, és ezzel más működésmódot kialakítani, ahogyan a számítógép RAM-ját sem lehet. Ilyenkor érezzük azt, hogy már mindent megpróbáltunk, ami eszünkbe jutott, vagy amire képesek vagyunk (na, azt biztosan nem, de úgy érezzük), és mégsem sikerül. Ki az, aki nem lenne stresszes attól, hogy úgy érzi, mindig ugyanazt a kört futja, aminek a végén mindig fejjel megy a falnak? Ismerős érzés?

 

A pénzügyi coach (köz)beszól:

 

A jó hír az, hogy ez a felülírás nekünk mégiscsak megy, legfeljebb némi segítséggel. (Tudásbővítés, komfortzónaátlépés, egy jó pénzügyi coach… 😉 )

 

A pszichológia úgy hívja ezt, hogy kognitív disszonancia: az az állapot, amikor a fejemben reálisnak gondolt, reálisként érzékelt helyzet nem stimmel össze azzal, amit tapasztalok – mintha a világ nem igazolná vissza azt, amilyen képem van róla, amit eddig valóságnak tartottam. Ilyen az, amikor alapigazságként fogadjuk el, hogy a kemény munka mindig meghozza az eredményét, és biztosítja azt, hogy egy elfogadható színvonalon éljünk a családdal – aztán kiderül, hogy mégsem, mert hiába dolgozom keményen, ha csak minimálbért kapok. Nem érezzük arányban a befektetett munka mértékét azzal, amivel honorálják. Ezért még többet dolgozunk: túlórát, másodállást, alkalmi munkákat vállalunk. Mert ezt ismerjük, ezt használjuk. Persze a még több munka több pénzzel jár – de ugyanúgy nem kapok majd érte annyit, amennyit arányosnak éreznék a többletmelóval. Vagyis csak jól elfáradok, de az elégedetlenség és a tartós morgás marad.

Mikor nyilvánul meg a pénzstressz?

 

Ezer helyzetben, amely helyzetekben más-más lehet a pénzstressz megjelenési formája. Ezeket a szitukat gyűjtöttem össze, és csoportosítottam. Lehet, hogy az egyikben (vagy többen is) Magadra ismersz?

 

  • Változtatási kényszerhelyzetben nem merünk lépni – ezt nevezem úgy, hogy ilyenkor mi vagyunk a komfortzónafoglyok a pénzügyi alkonyzónában. Az ismert valóságunk, a komfortzónánk foglyai vagyunk. Sokszor még egy válság sem képes kimozdítani ebből, pedig a válság éppen azért következik be, mert az, ami eddig működött, már nem működik többé – mert megváltoztak a körülmények. Csak ezt sokszor nem ismerjük fel. Az ilyen típusú pénzstresszel küzdők jellemző mondatai: „Ezt mindig is így csináltuk.”, illetve „Mindig volt valahogy, olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna…”

 

  • Önértékelési problémák – ez az, amikor az illető számára a pénz a sikeresség egyetlen mércéje. Kétféle típusa is van, érdekes módon tökéletesen ellentétes pénzügyi magatartásban nyilvánulhat meg, holott az ok ugyanaz. Az első típus az aszkéta pénzügyi személyiségtípus. Ő az, aki hihetetlenül alulértékeli magát másokhoz képest. Ehhez társul még az is, hogy úgy gondolja, a pénz minden dolgok megrontója, és nem is hajlandó ezért foglalkozni vele. Meg is keresi a módját, hogy szabaduljon tőle: erőn felül jótékonykodik, hogy ilyen módon vívja ki környezete elismerését. Jellemző mondata: „ Nem érdemlem meg a pénzt, amikor másoknak sokkal kevesebbje van!” A másik típus az ún. harácsoló pénzügyi személyiségtípus önértékelési zavarokkal küzdő altípusa, a fösvény. Úgy érzi, akkor lesz valaki, akkor fog számítani mások szemében, ha van pénze. Akkor becsülni és tisztelni, de legalábbis félni fogják. A probléma ezzel csak az, hogy akármennyi pénze is van, sosem fogja elérni azt a határt, amikor úgy fogja érezni, hogy a többiek szemében ő már számít. Éppen ezért ez egy lefelé húzó érzelmi spirál, amelybe bekerülve a depresszió kockázata is drámaian megnő. Jellemző mondata: „Ha sok pénzem lesz, akkor leszek valaki!”

 

  • A tabu kényszere – ez az, amikor a többnyire otthonról hozott normák miatt a pénzről nem beszélünk a párunkkal sem, a gyerek előtt meg pláne nem! Itt az a bizalmi deficit a stressz forrása, amellyel nem biztos, hogy egyet értünk, hiszen éppen az ellenkezőjére lenne szükségünk (felelősségmegosztás, tanácskérés, stb. okán), de a kapott programjaink miatt kényszerűen elutasítjuk. Jellemző mondatai: „Ha pénzről van szó, senkiben sem lehet megbízni!”, illetve „A pénzről nem beszélünk.”

 

  • Csodavárás – az önmagunk (anyagi boldogulásá)ért érzett felelősség vállalásának hiánya. Amikor mindig mástól várom az életem jobbra fordulását. Tipikus mondatok: „Majd ha egyszer sok pénzem lesz, minden bajom megoldódik/boldog leszek!”, illetve a „Majd ha előléptetést/fizetésemelést/örökséget/lottónyereményt, stb. kapok, akkor jó lesz!” Fő jellemzője a hárítás.

 

  • Lemondás – ez az önmagát büntető, önmagáról lemondó típus. Jellemző mondatai: „Nekem erre sosem fog telni/nekem sosem lesz olyan életem, amilyet szeretnék…” Érdekes módon azért, mert lemond önmagáról, a saját igényeiről, azok érvényesítéséről, megéléséről, sokszor a szerzés örömével kárpótolja magát, és ebben a típusban sok a kényszeres vásárló. Itt a vigaszélményt sajnos egy kognitív disszonancia élmény is követi, amikor rájön, hogy már megint egy csomó pénzt elvert az ezredik cipőre, sélra, stb. – ezért utána menetrendszerűen megérkezik a lelkiismeretfurdalás, és vele a tartós stressz is.

 

  • Pénzügyi fétisek – ezek tévhitek, amelyek meggátolnak abban, hogy cselekedjek. A stressz forrása ilyenkor elsősorban a tehetetlenségérzés. Jellemző, szent tehénként tisztelt mondatai: „Pénzt csak pénzzel lehet csinálni.” (ez egy remek cselekvés- és tanulásgátló, önszabotáló mondat), „Tisztességes úton sosem lehet meggazdagodni.” (erkölcsi alapú elutasítással racionalizáló mondat), illetve „Ha jó ember vagy, sosem látsz szükséget.” (az egyetlen elfogadható út csődje sem bírja jobb belátásra – jellemzően munkamániás, akiről a példát is írtam fentebb.)

Mit tehetsz a pénzstressz ellen?

 

Na, erről fog szólni a következő poszt ebben a témában. 🙂 Ha azonban addig nem bírod ki, mert annyira telibe talált az itt található felsorolás, akkor tudod, hol találsz! 🙂

 

 

Csók & csoki! 

 

🙂 Csilla 🙂

 

Photo by Ben White on Unsplash

Posted on: 2018-11-09, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.