Unalom ellen beoltva – avagy mit csinálj, ha megesz az unalom?

Az unalom egy félreértett érzés. Elmesélem, miért, és mit tudsz vele tenni.

Az unalom egy olyan érzés, ami ellen jó lenne, ha be lennénk oltva. De nem vagyunk. Pedig nyáron, ha szabadságon vagyunk, még velünk is megeshet, hogy úgy érezzük, agyon nyom a semmittevés kínzó érzése – mégsincs róla halvány lövésünk sem, hogy mihez kezdjünk. Mert semmihez nincs kedvünk. Mi is az unalom? Kell ez nekünk? Vagy csak arra jó, hogy furdaljon miatta a lelkiismeret?

 

 

Mi az unalom?

 

Az unalom egy olyan állapot, amikor úgy érezzük, hogy nincs se kedvünk semmihez, se egy gondolatunk, amin érdemes lenne egy kicsit is elrágódni.

 

Az unalom baromi nyomasztó tud lenni. Különösen manapság, amikor hozzá vagyunk szokva, hogy örökké valamilyen stimulus éri az agyunkat.

 

Gyakorlatilag az agyunkat soha nem hagyjuk pihenni, mert mindig jár, mindig éri valami. Vagy azon agyalunk, hogy mi is kerüljön a bevásárló listára, vagy azon, hogy hogyan oldjuk meg a feladatot, amit a főnök rövid határidővel ránk testált. Esetleg azon, hogyan logisztikázzuk ki, hogy ugyanabban az időben kellene mennünk a szülőire, vinnünk a gyereket edzésre és a fodrászhoz (hetek óta végre először).

Ha éppen nem ilyesmiken törjük a fejünket, akkor jön a gyerek, csöng a telefon, ömlik a TV-ből a reklám, vagy a netről az információ. Szóval még gondolkodnunk sem kell, az információáradat elömti az agyunkat, amit az alig győz feldolgozni.

 

Ilyenkor mindig arra vágyunk, hogy bárcsak kicsit leállhatnánk… úgyhogy most innen nézve kérdezem:

 

mi is a gond az unalommal??? 

 

Az unalom egy félreértett érzés. Elmesélem, miért, és mit tudsz vele tenni.
Az unalom egy félreértett érzés. Elmesélem, miért, és mit tudsz vele tenni.

Az unalom, ami nem is létezik

 

Azt már régóta mondják a képzett gyerekpszichológusok és pedagógusok, hogy a gyerekeknek szükségük van a hosszabb iskolai szünetre. (Nem véletlenül olyan hosszú a nyári vakáció.) Szülőként biztosan többsör is rajta kaptad már a gyermekedet, vagy ha még nincs gyereked, akkor vissza tudsz emlékezni a saját gyerekorodra, amikor esetleg egy egész óra hosszat csak bambultál a semmibe. Ez nem hiábavaló időelcseszés, hanem az agyad természetes szükséglete.

 

A tanév közben totálisan leterhelt agynak ugyanis ilyenkor van ideje rendet rakni, az emlékeket rendszerezni, szelektálni. Vagyis az, amit sok tanár emleget, hogy a hosszú nyári szünet alatt a gyerekek elfelejtik azt is, amit év közben megtanulnak, egész egyszerűen nem igaz. Amit megtanulnak, az most rögzül. (Ezért is kellene az agyat ilyenkor egy kicsit békén hagyni.) Tudod, ez az, amikor azt szokták mondani, aludj rá egyet…

 

(Az egy teljesen másik történet, hogy csak az tud rögzülni, amit a gyerekek a tanév során meg is tanulnak. És nem csak bemagolnak egy kis időre. Vagyis nem a nyári szünettel van a gond, hanem azzal, ami tanév közben történik. Vagy nem történik.)

 

Ez az egyik oka, amiért azt mondom, hogy a réveteg unalom, amit ilyenkor a szülők hisznek a gyerekükről, nem is létezik. És hogy ez a gyereknek jót tesz.

 

Miért ne tenne ez jót Neked is? Amikor Neked legalább annyira, ha nem még jobban le van terhelve az agyad? És Neked hosszú nyári szüneted sincs.

 

Neked is kellene a leállás – és az is, amit a gyereknél sokszor unalomnak hiszel. Ha ugyanis erre ébren is tudsz egy kis időt szánni, akkor az agyad nem alvás közben lesz kénytelen ezen dolgozni. Méghozzá keményen. (Ezért van az, hogy bár végigalszod az éjszakát, néha reggelente úgy érzed, hogy alig aludtál valamit, olyan fáradt vagy.)

 

A lényeg: ha ez a fajta unalom tör Rád, akkor nincsen semmi baj. Hagyd, hogy az agyad gatyába rázza magát, mert ezzel tehermentesíti is magát. És az jó.

 

Az unalom meggyilkolása

 

Nem tudom, szoktál-e olvasni Edward de Bono-könyveket. Ha még nem tetted, akkor ajánlom, hogy tedd meg. Ő az az egyébként máltai tudós, aki a kreativitást, illetve leginkább a laterális gondolkodást kutatja, és erről számtalan könyvet is írt.

 

Az ő egyik könyve A csodálatos elme. A könyv alcíme árulkodó: Útmutató a szellemi vonzerő fokozásához. A könyv arról is szól, hogy hogyan legyünk szórakoztató emberek, akik akér mindig a társaság közepe tudnak lenni, akit mindig szívesen hallgatnak társaságban, és mindig kellemes beszélgetőtárs másoknak.

Ebben a könyvben írt le Edward de Bono egy olyan mondatot, amit nagyon érdemesnek tartok mindenki számára megfogadni. Így szólt:

 

“Mindenki saját maga legjobb társasága.” 

 

Ergo alap dolognak kellene lennie, hogy képesek legyünk elszórakoztatni magunkat.

 

Hogy ezt el tudjuk érni, Edward de Bono azt javasolja, hogy olvassunk. Csak úgy. Szórakozásból. Lehetőleg minél többféle dologról.

 

Ez utóbbi javaslatnak az a nagy értelme, hogy így többféle témáról szerzünk ismeretet. Na, nem akadémiai szinten, de erre nincs is semmi szükség. Csak annyit, hogy többé-kevésbé jártasak legyünk egy-egy témában. Így akármiről is folyik a szó egy társaságban, nagy valószínűség szerint szinte mindenhez értelmesen és érdemben hozzá tudunk szólni.

 

Ez a fajta olvasottság azonban nemcsak a társasági életünknek tesz jót. Hanem a kreativitásunknak is.

 

Mert mi is a kreativitás? Az a fajta gondolkodásmód, amikor a rendelkezésünkre álló információkat új összefüggésekbe vagyunk képesek helyezni. Sok korszakalkotó találmányt köszönhet a világ ilyen új összefüggésbe helyezett információnak. Tudtad például, hogy az orvostudomény már régóta ismeri a csípőcsont felépítését? Mivel ott meglehetősen nagy terhelés éri a testet, így azon a ponton rendkívül stabilnak kell lennie a csontrendszer felépítésének.

Sajnos nem találtam meg, ki volt az a mérnök, akit megihletett a csípőcsont felépítése, de tény, hogy a mintát innen vette a szerkezethez. Nem csinált mást, mint egy teljesen más tudományterület ismereteit adaptálta és alkalmazta a sajátjában. Vagyis kreatívan gondolkodott.

 

Ez a fajta kreativitás akkor is jó, ha társaságban csevegünk. Vagy éppen magunkat kell elszórakoztatnunk – azaz unalom ellen.

 

Akkor most jó, vagy rossz az unalom? 

 

Az unalommal önmagában még nincsen semmi baj. Különösen akkor nem, ha eközben az agyad rendszerez.

 

A baj akkor kezdődik, ha rendszeresen Rád tör az unalom, és tényleg nem tudsz mihez kezdeni Magaddal. nemhogy elszórakoztatni nem tudod Magad, hanem nyomaszt az egész. Tartósan.

 

Ez az a pillanat, amikor tudhatod, hogy van valami olyan probléma az életedben, amivel egyedül nem bírsz el, és kell a segítség. Ilyenkor ajánlott első lépésben megkeresned egy coach-ot. Ha nincs komoly baj – és legtöbbször nincs -, akkor 5, max 10 alkalom után egy jó coach-csal simán találsz megoldást, amit alkalmazni is tudsz majd az életedben.

 

Ha viszont valami súlyosabb probléma “tünete” a nyomasztó érzés, akkor azt egy jó coach is hamar felismeri, és a megfelelő szakemberhez (pszichológushoz vagy pszichiáterhez) küld. Vagyis semmiképpen nem maradsz Magadra az unalmaddal. 🙂

 

Kívánok élményekben gazdag, és néha unatkozós nyarat! 

 

Csók & csoki! 

 

🙂 Csilla 🙂 

MentésMentés

Posted on: 2018-06-22, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.