Idő, ami nincs – úszol az árral, vagy belefulladsz?

Az idő az a valami, amit a fizikusok kifejezetten a nők bosszantására találtak ki...

Az idő mindig hiánycikk. Ezt különösen akkor tapasztalja meg az ember lánya, ha már nemcsak magáért tartozik felelősséggel. Mert már van egy társ (férj vagy élettárs), esetleg már gyerek(ek) is, akik kisebb-nagyobb mértékben számítanak ránk. Ez az a pillanat, amikor az addigi apró-cseprő dolgok, teendők áradatként kezdenek elönteni minket. Mit lehet itt csinálni? 

 

 

Az idő nem hagyja magát…

 

Az idő az a megfoghatatlan valami, amiből sosincs elég. Ebben a meghatározásban azonban nem az a hangsúlyos, hogy sosincs elég belőle, hanem az, hogy megfoghatatlan. Ha meg lehetne fogni, akkor egyszer ztalán meg is lehetne tanulni, hogyan spóroljunk, hogyan tegyünk el belőle rosszabb időkre, érzékelhetnénk a fogyását.

 

De megfoghatatlan, hogy a fene vigye el!

 

Ebből a szempontból pedig édesmindegy, hogy azért megfoghatatlan, mert fürgén siklik tova, és emiatt sosem éred utol (Magadat sem, nemhogy az óramutatót), vagy azért, mert csigalassúsággal vánszorog. Egyformán úgy érzed, nem vagy képes hatással lenni az időre.

 

Igazából ez frusztrál. Hogy manapság már annyi mindenre lehetünk hatással. Ki sem kell mozdulni otthonról, a gép elől, de ha van internet, a világ bármely pontján képes lehetek hatást gyakorolni tökismeretlenek életére is – ha olyat írok.

 

Már kicsi babaként arra törekszünk, hogy hatással legyünk a környezetünkre. Nem véletlen, hogy amikor a baba rájön, hogy ki tudja dobni a kiságyból a csörgőjét, azt kábé tízezerszer meg is teszi – a legnagyobb kacaj közepette. Még akkor is, ha anyut ezzel kiidegeli. Ugyanúgy, mint a baba, mi is érzünk valami nagy-nagy elégedettséget, amikor befolyásolni tudjuk magunk körül az életet.

 

Erre itt van az idő, ez a gyűlöletes rohadék, és nem hagyja magát az Istennek sem! Nem hajlandó egy kicsit sem, hogy a befolyásunknak, a hatásunknak a legkisebb jelét is mutassa. A nap ugyanúgy 24 órából áll, ha 25 órára való feladatot akarunk beleszuszakolni. Nincs időkibővítőnk (mint Mézágéknak küldte Köbüki), sem időnyerőnk (amivel Hermione Granger egyszerre több órán is részt tudott venni a Roxfortban).

 

Pedig de jó lenne!

 

De jó lenne??? Hát hol élsz Te???

 

Dehogy lenne jó! Gondolkodj, anyukám!

 

Az idő az a valami, amit a fizikusok kifejezetten a nők bosszantására találtak ki...
Az idő az a valami, amit a fizikusok kifejezetten a nők bosszantására találtak ki…

 

Az idő nem hagyja magát – akkor most mi legyen?

 

Nem, nem kell összeomlani, nem kell a sarokban zokogni, és nem kell félkatatón állapotban biorobotként létezni. (Nem mintha Te így léteznél, de sajnos már mindkettőre láttam példát a túlterheltség miatt.)

 

Amit én javaslok, az valami egészen más.

 

A nézőpontváltás. 

 

Vagy ha úgy jobban tetszik: vesd be azt az elvet, miszerint ha az élet citrommal kínál, ne a citromot nyalogasd, hanem kérj hozzá Martinit!

 

Alapeset: tudsz több időt varázsolni? Nem. Tudsz ezen változtatni? Nem.

 

Akkor ezzel az egyetlen dolog, amit tenni tudsz: elfogadod. Az idő annyi, amennyi. És kész.

 

Van azonban itt valami, amit viszont már nem biztos, hogy el kell fogadni. Az emberiség evolúciója során mindig is 24 órából állt egy nap. És ez nagyon sokáig elég is volt. Mindenre. Még akkor is, ha egy családban 6-7 gyerek volt, és mellette a földeken kellett dolgozni, meg az állatok körül, plusz ott volt még a háztartás is. Vagyis feladat egyáltalán nem biztos, hogy kevesebb volt. Mégis elboldogultak vele.

 

Ennek pedig két oka volt:

 

  1. nem az időt menedzselte Mari néni, meg Pista bácsi a tanyáról, hanem azt a sok időt felemésztő feladatot, na, azt osztották be
  2. sokkal kevesebbféle feladat volt – egy-egy feladatnak viszont nagyobb volt az időigénye.

 

Az idő kutyájának sírhantja

 

És itt van az eb elásva – jó mélyen.

 

Ma valamiért mindenki az időt akarja megregulázni, pedig a feladatait kellene. Persze, hogy mindenki síkideg, mert egy meddő megoldással akarja kierőszakolni azt, hogy jó legyen neki.

 

Nem. NINCS. TÖBB. IDŐ. Pont.

 

A másik dolog pedig az, amivel már kifejezetten kínozni szoktuk magunkat, hogy végtelen mennyiségű feladatot osztunk magunkra. Miért nem elég az, amit alapból meg kell tenni? Miért kell még hozzá harminc másik?

 

Hogy értsd, mondok példát. Van, aki egy hordás után képes minden ruháját kimosni. Úgy, hogy nem bacifóbiás. Ez azontúl, hogy minden nap pluszidőt visz el (még akkor is, ha javarészt a mosógép mos), energiapazarlás (sorry, a pénzügyi coach kitört belőlem), ráadásul a ruhák is hamarabb mennek tönkre (ide most képzelj +1 tirádát a pénzügyi coachtól).

 

Vagy: szépen rendet rakunk, összesöprünk, felmosunk, mielőtt hazaérne a család. Aztán befutnak a gyerekek és a férj, plusz a kutya, persze az esőnek is most jutott eszébe rákezdeni, csupa kosz lett minden, a gyerekek meg szét is pakoltak… kezdhetjük előlről az egészet. De lehet, hogy elég lett volna egyszer is megcsinálni, amikor a gyerekek már végeztek a rajcsúrral.

 

Vagy: felhív az anyukád, hogy drága lányom, szaladj már el a patikába, otthon van a recept, és váltsd ki a gyógyszereinket, Te úgyis otthon vagy, ráérsz… Persze igent mondasz, mit mondj az anyukádnak, pedig semmi dolgod nincs a patika felé, ma ki sem akartál mozdulni, mert haladni akartál a takarítással, a tanulással, az otthonra vállalt melóddal, a gyereknek akartál valamit megtanítani, akármi. Ehhez képest elmész a város másik végébe, sorban állsz majdnem egy órát, és visszabumlizol, aztán meg próbálod utolérni Magad azzal, amit alapból beterveztél arra a napra…

 

Az idő úrnői

 

Itt az ideje, hogy úrnője legyél az idődnek – pontosabban a feladataidnak!

 

  1. Úgy oszd be a feladataidat, hogy legyen némi pufferidő is köztük – tehát ne percre pontosan oszd be a feladataidat, mert azt úgysem fogod tudni tartani. Hagyj tartalékidőt a csúszásokra!
  2. Csak olyan feladatot vállalj el, ami belefér és/vagy a Tiéd! – nyugodtan elhozhatod anyukád gyógyszereit a patikából. Ha amúgy is éppen arra jársz, mert ott van dolgod. Hacsak nem életveszélyről van szó, akkor ráér az a gyógyszer másnap is, amikor amúgy is vásárolni akartál menni.
  3. Szokj le a maximalizmusról! – emiatt is sokkal több feladatot vállalunk be, mint amennyi szükséges lenne.

 

Tudtad, hogy egy mai háziasszony átlagosan napi egy órával tölt többet a háztartással, mint az első elektromos mosógépek megjelenése előtt? Pedig a háztartási gépeket eredetileg arra találták ki, hogy időt spóroljanak meg az elfoglalt háziasszonyoknak (igen, már akkor is elfoglaltak voltak). Ehelyett ma még többet dolgozunk. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy helyette csinálunk másik ezer dolgot. 

 

+1. Szokj le a multitaskingról! – aki büszkén hirdeti magáról, hogy ő multifunkciós, természetesen egyidőben végrehajtva 3-4 feladatot, az büszke arra, hogy szánt szándékkal tönkre teszi magát. Ugyanis hacsak nem vagy Julius Caesar méltó utóda (ő egyébként a megosztott figyelem klasszikus példája), akkor a multitaskinggal csak túlterheled az agyad – és csak elviselhetetlenül ideges leszel tőle.

 

Szeresd Magad és a környezetedet annyira, hogy ezt megteszed Magadért és a szeretteidért.

 

Csók & csoki! 

 

🙂 Csilla 🙂 

MentésMentés

MentésMentés

Posted on: 2018-04-17, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.