Boldog gyerek vagy sikeres gyerek a szülők álma?

Boldog gyerek vagy sikeres gyerek legyen egy szülő célja?

Boldog gyerek legyen-e az utódunk, vagy sikeres? Nem véletlenül ütöttszöget a fejembe a gondolat éppen így karácsony táján. Egyrészt, mert éppen moost jött velem szembe egy szülő ezen hozzászólása az egyik blogon, másrészt mert elgondolkodtam, hogy tényleg milyen gyereket akarnak a szülők nevelni az ifjabb generációból – és ez mennyire látszik akár a karácsonyfa mellett is.

 

 

Boldog gyerek vagy sikeres gyerek?

 

Nemrég olvastam a Határátkelő blog egyik cikkét a holland stílusú gyereknevelésről. A cikk lényege, hogy két külföldi anyuka (egy brit és egy amerikai) saját tapasztalatból (mindketten Hollandiában élnek családostul) arról írt közösen könyvet, hogy miért a holnnadok a világ legboldogabb gyerekei. A cikk alatt aztán Online Távmunkás ezt írta egy hozzászólásban:

 

Az a helyzet, hogy nem mindenhol a „hogyan neveljünk boldog gyereket?” kérdés körül forog a gyermeknevelés. Magyarországon például a „hogyan neveljünk sikeres gyereket?” kérdés merül fel a legtöbb családban, ezért nem értik a nyugat-európai oktatási-nevelési modelleket.

 

Ezen elgondolkodtam. Tényleg ennyire már szinte a születéstől kezdve az számítana csak nekünk, szülőknek, hogy a gyerek majd egyszer sikeres legyen felnőttként? Vagy mégiscsak szempont az, hogy a gyerek már most, gyerekként is boldog legyen – és ezzel arra készítsük fel, hogyan lehet majd felnőttként is boldog? Egyáltalán a boldogság és a siker együtt jár? Mi a siker? Mi a boldogság? És hogy jön ide a karácsony?

 

Mindjárt elmagyarázom.

 

Boldog gyerek – a tudomány mai állása szerint

 

Nem, nem a brit kutatók szerint, hanem azok szerint, akik rendszeresen végeznek ilyen felméréseket a világ számos országában. (Ez egyébként a UNICEF, az ENSZ Gyermekjogi szervezte.) Eszerint egy gyerek boldogságához alapvetően az kell, hogy

 

a gyereket hagyjuk gyereknek lenni.

 

(Hogy ebből mennyi valósul meg ma egy magyar kisgyerek életében, az erősen szülőfüggő. Sok esetben azonban még a szülő sem tudja ezt biztosítani, hiszen ott az iskola – a helyenként az übermenschre szabott teljesítménykényszerrel.)

 

Boldog gyerek vagy sikeres gyerek legyen egy szülő célja?
Boldog gyerek vagy sikeres gyerek legyen egy szülő célja? Fotó: pixabay.com

 

A gyerek a kutatások szerint attól gyerek, hogy

 

  • hagyjuk eleget aludni – és azt is lehetőleg az ő bioritmusában, különben olyan kép fogadja az iskolában a pedagógusokat, mintha elérkezett volna a zombiapokalipszis, és zombihordák özönlenék el a sulit

 

  • hagyjuk eleget szabadon játszani – nem kell neki mindig annyi irányított program, különben úgy is fog kinézni és viselkedni, mint egy programozott robot

 

  • hagyjuk eleget a szabadban játszani – nem ártana, ha a gyerekeknek hagynánk lehetőséget arra, hogy legyen idejük játszani, és arra is, hogy mindezt a szabadban tegyék

 

  • hagyjuk, hogy közösen játszanak – a gyerekek, bár szerintem a legtöbbet tőlünk, szülőktől tanulják, de a legkönnyebben egymástól. (Sajnos a pedagógus csak ezután jön a sorban. Ha jó a pedagógus, akkor vetekedhet a második helyért a gyerekekkel.) Ezért is képtelenség, hogy a spontán kooperatív tanulási módokat órai beszélgetés, súgás, puskázás és egyéb címszóval büntetik…

 

  • hagyjuk, hogy a gyerek időnként unatkozzon! – igen, a boldog gyerek ugyanis megtanulja lekötni magát – és még így is jól tudja érezni magát! Ha saját magamnak is jó társaságom tudok lenni, akkor már sem nagyon fog unatkozni mellettem, esélyes, hogy mások is érdekes embernek tartanak majd.

 

  • hagyjuk, hogy időt töltsön velünk – nem, nem azt a napi 7 és fél percet, ami a magyar statisztikák szerint egy átlagszülő napjából a gyerekre jut, és amit akkor is a “Mi volt ma a suliban?” típusú kérdések tesznek ki. Elismerem, baromi sok a dolgunk felnőttként (kinek nem), de amikor gyereket vállalunk, tisztában kell lennünk vele, hogy ez azzal is jár, hogy időt kell szakítanunk egymásra. És nem azért, mert ez egy muszáj-feladat, hanem azért is, mert ez jó. A gyereknek is, és nekünk is.

 

  • hagyjuk a gyereket kötődni – a kötődés kialakításának egyik módja a közösen eltöltött minőségi idő, de nemcsak az. Hanem például az is, hogy megéljük, és kimutatjuk az érzéseinket egymás iránt. A figyelmesség. (Erről még lesz szó a karácsony kapcsán.) És az is, hogy a minőségi idő nem feltétlenül az élményhajhászást jelenti. (Néha az az érzésem, hogy a közös családi élmények hajszolása párhuzamos azzal, amikor a gyerek minden percét beosztva járatjuk edzésre, zenére, énekkarra és sportolni, ja, az angolórát ki ne felejtsem…)

 

Boldog gyerek – hát, így nem fog menni… 

 

Ehhez képest beszélgettem már több pedagógussal óvónőtől középiskolai tanárig, akik arról panaszkodnak, hogy némelyik szülő gyermekével töltött közös ideje kimerül annyiban, amíg elhozza, majd estefelé hazaviszi a suliba/suliból. Látszik, hogy szinte belöki a anyuka, apuka a gyereket az iskola, óvóda kapuján, este meg felveszi, mint egy csomagot – mert a gyereken is látszik.

 

Torokszorító olvasni péládul Balatoni József középiskolai tanár, mindenki Jocó bácsijának mondatait arról, hogy néha ő pótol bizonyos szülői hiányokat. (Ő ennél sokkal árnyaltabban fogalmazott, hogy meg ne bántson senkit, de attól még ezt mondta.) Nála is az volt a lényeg: a gyerekeknek kell az odafigyelés, az odafordulás, az őszinte, feltétel nélküli figyelem. Mert ebből kapnak a legkevesebbet.

 

És akkor most gondold végig, hogy mit hoz majd a Jézuska a Te gyermekednek – és gondolj bele, hogy mi látszik az ajándékaidon…

 

A boldog gyerek nem attól bodlog, hogy egyfolytában fejlesztik a szülei - akár karácsonykor is.
A boldog gyerek nem attól bodlog, hogy egyfolytában fejlesztik a szülei – akár karácsonykor is. Fotó: pixabay.com

 

Boldog gyerek – karácsonykor is dresszírozunk? 

 

Nem tudom, ki milyen szempontok szerint keres a gyerekeinke ajándékokat karácsonyra. Tudom, a legtöbb szülő jót akar a gyerekének. Azt, hogy boldoguljon az életben. Ezért még az ajándékokkal is sokszor erre a boldogulásra akarjuk felkészíteni őket.

 

Olyan játékokat veszünk nekik, amik valamilyen, általunk fontosnak ítélt készségét, képességét fejlesztik. Olyan könyveket, amelyekben valami olyan dolgoról van szó, amiből tanulhatnak valami fontosat. Olyan kütyüket, amelyeknek használata már ma is mindennapos, később pedig már a munkahelyen is szükségszerű lesz.

 

Csakhogy…

 

…a boldogulás és a boldogság nem ugyanaz! 

 

A boldogulással a sikerességet akarjuk megalapozni. Valamiért mindenkiben él az a hit, hogy ha valaki sikeres, akkor az boldog is.

 

Pedig vállalkozóként állíthatom, aki ezt határozottan állítja, az fordítva ül a lovon. És még csak nem is tudja – csak azt érzi, hogy hiába sarkantyúzza azt a szegény lovat ezerrel, mégis visszafelé halad…

 

Aki sikeres és boldog, az azért lesz az, mert olyan valamit csinál, ami boldoggá teszi. A siker és a boldogság ugyanis nem együtt járó dolgok.

 

Sok lemondással, összeszorított fogakkal, emberfeletti kitartással is lehet valaki sikeres. Hányan vannak olyanok, akik a szüleik kedvéért végeztek el egy iskolát – elvileg sikerrel, mert még talán a bizonyítvány is kitűnő volt -, aztán szép karriert is felépítettek, de az életkörépi válság idején szétnéztek, és összeomlottak, hogy “Mi a francot keresek én itt?”

 

Boldog gyerek – ilyen ajándékokat adsz-e neki? 

 

OK, nem feltétlenül sikerre akarjuk trenírozni a gyereket karácsonykor, hanem inkább boldognak akarjuk látni. Akkor most dobj ki mindent, amit eddig megvettél neki?

 

Nem! Csak oszd meg a gyerekkel az élményt! 

 

Azt az élményt, amit a játékok kipróbálása, a közös olvasás, vagy éppen a kütyük használata jelent. A játék, a könyv, a kütyü csak tárgy. Nem annak fog örülni. Hanem annak, amit ezzel tehet. Márpedig ha ebben Te is benne vagy, akkor adsz ezekkel a játékokkal, könyvekkel, kütyükkel néhány közös élményt a gyereknek, minőségi időt, odafordulást, figyelmet.

 

A játékokat ki lehet próbálni rögtön a karácsonyfa alatt/mellett! Nyugodtan engedd el Magad, legyél egy kicsit újra te is gyerek! Ha nagyon nincs kedved ahhoz a játékhoz, ne erőszakold meg Magad, tegyétek félre, biztosan akad majd a fa alatt másik olyan, amihez Neked is nagyobb kedved lesz. De nyugodtan elővehetitek a kártyát is, vagy valamelyik régebbi, már bevált társast. Hidd el, rengeteget fogtok nevetni! Együtt.

 

A könyveket olvassátok közösen! Így lesz módod elmondani, hogy miért pont ezt adtad ajándékba, a könyv olvasása közben a gyerek valószínűleg kérdezni fog – és végre beszlélgethettek valami fontosróle gy jóízűt.

 

A kütyükkel meg nyugodtan bénázz, és ha a gyerek kinevet érte, nevess Te is Magadon! De hagyd, hogy a gyerek tanítson. Neki hatalmas élmény lesz, hogy ő taníthat Téged, és az is, hogy Téged érdekel az, ami őt is. És lehet, hogy Neked se fog ártani, ha nem maradsz ki teljesen a technológiai forradalomból. 🙂

 

Ne azért adj a gyereknek karácsonyra semmit, hogy ügyesedjen, okosodjon – már én is hülyét kaptam tőle gyerekként, amikor ezzel a szöveggel kaptam ajándékba könyvet. Viszont amikor nagyapám elkezdte magyarázni, hogy ő miért szereti pont Mikszáth-ot, neki milyen élmény volt olvasni a könyveit, és ő ugyanezt az élményt szerette volna nekem is megadni, akkor már sokkal nagyobb kedvem volt olvasni. (Személyessé tette az ajándékot.)

 

Kívánom, hogy karácsonykor legyen sok-sok boldog gyerek, körülöttük pedig sok-sok boldog szülő és nagyszülő a karácsonyfa körül!

 

Békés, boldog, meghitt és bensőségesen szép karácsonyt és boldog újévet! 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂

 

Fotó: pixabay.com/ambermb és pixabay.com/rawpixel

MentésMentés

MentésMentés

Posted on: 2017-12-18, by : Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.