Nem gondoltam volna, hogy az idei Karácsony legmeghatározóbb mondatára bevásárlás közben fogok rábukkanni. Pedig így lett, az egyik élelmiszerláncnál, a napi joghurtbeszerzés közben villant a szemembe a felirat: úgy szép, ahogy van.

A másik élmény, amelyik elindította bennem ezt a gondolatmenetet, egy bécsi kirándulás volt. Eredetileg Alice Cooper koncertre indultunk, de azért volt idő egy kis sétára is a bécsi karácsonyi vásárokban. Csak úgy cél nélkül, csavarogva, annyit, amennyi belefért az időnkbe, mindenféle elhatározás, és kényszer nélkül jöttünk-mentünk. És egyszerre azt vettem észre, hogy így, céltalanul mászkálva, feladatok nélkül élvezhetővé váltak az ünnepi giccsek, amelyekre egyébként, a rohanás közben nem mindig vagyok fogékony. Csillogtak az ünnepi fények, még a hideg is jól esett. Amikor meg már nem, akkor ott volt egy kávézó, hogy forró cappuccinóval szelídítsem. Mindez november 27.-én, amikor én a korábbi években általában még bőven korainak éreztem a karácsonyozást. Most pedig hogy-hogy nem, hirtelen meglett az a bizonyos hangulat, anélkül, hogy nagyon kerestem volna.

Karácsony tökéletesség nélkül

És tényleg, miért ne lehetne az egész úgy szép, ahogy van? Régi mániám, hogy fenébe a tökéletesség kergetésével, a megfelelési kényszerrel, a mérce a, hogy végre jól érezzük magunkat ebben az amúgy is elég stresszes, túlfeszített időszakban. És persze az sem feltétlenül használ, ha elszántan keresgéled a gyerekkori Karácsony hangulatát. Ha arra görcsölsz rá, hogy minden olyan legyen, amilyennek anno megszoktad, hogy ugyanaz kerüljön az asztalra, hogy pontosan ugyanazt érezd, mint hat éves korodban, annak a vége jó eséllyel csalódás lesz. Mert felnőttél, mert már nem 1987-et-et írunk, hanem 2017-et, és mert a világ, veled együtt sokat változott.

Amikor a Karácsony igazán a tiéd

De miért ne lehetne ez a Karácsony a tiéd – és persze azoké a szeretteidé, akik veled ünnepelnek? (És rögtön jön az a kérdés is, hogy miért ne lehetne épp azokkal ünnepelni, akikkel tényleg szívesen vagy együtt?) Miért ne lehetne tényleg úgy szép, ahogy van? A csálé fenyőfával, a kirepedt bejglivel, az elmaradt ablakmosással? Vagy valamilyen teljesen új szokással, amelyik tavaly bejött, és akkor is szereted, ha bárki más hülyének nézne miatta?

Miért ne lehetne egyszerűen csak jól érezni magad a karácsonyi vásáron, ahelyett, hogy azon bosszankodnál, hogy már ez sem a régi? Miért ne csinálnál otthon forralt bort, vagy puncsot (súgok, Csillának őrült jó receptjei vannak!), ha nem tetszenek a belvárosi vásárok lehúzós árai?

Miért ne főznéd a lehető legegyszerűbb menüt, ha tudod, hogy azt az egész család szereti, és így neked sem kell belemakkannod a főzésbe? Miért ne beszélnéd meg a családtagokkal, hogy ki mit szeretne kapni, ahelyett, hogy a kötelező meglepődés jegyében igyekszel gondolatot olvasni, és már előre félsz a kényszeredett mosolyoktól? Miért ne néznél valamilyen abszolút nemkarácsonyi filmet a Reszkessetek, betörők helyett, vagy akár miért ne néznéd a legnagyobb karácsonyi giccsmovie-kat egész délután pizsamában? Vagy épp miért ne vennéd fel az évek óta a szekrényben porosodó estélyit az amerikai szappanoperák stílusában, ha úgy esne jól? Miért ne lehetne egyszer legalább egy kicsit a lovak közé csapni a gyeplőt?

Karácsony csak lazán tervezve

Tervezd meg azt, amiben tényleg segít a tervezés: például az ajándék-logisztikát, vagy az ünnepi jövés-menés menetrendjét. Így már előre átlátod, mi fér bele pénzben és időben, és kisebb lesz az esély az utolsó pillanatos őrületre. De ne tervezz meg mindent aprólékosan: hagyd, hogy a dekoráció, vagy más részletek arra alakuljanak, amerre szeretnének. Keresd meg az élvezetet abban, amiben tudod, de akár azt is elfogadhatod, ha időnként épp nem találod a karácsonyi hangulatot. Idén egyszerűen legyen csak úgy szép, ahogy van. A végén még igaza lesz a reklámfeliratnak 🙂

Csók & csoki: Judit