Boldog ember nem létezik – avagy miért olyan nehéz boldognak lenni?

Boldog ember nem létezik? Pedig de. Annyira közel Hozzád, hogy elválaszthatatlanok vagytok.

Még nem találkoztam emberrel, aki ne akart volna boldog lenni. Coachként eddig szinte mindig azt láttam, hogy az ügyfeleim problémája az, hogy hogyan lehetnének boldogok. Ilyenkor pedig mindig azzal szembesülök, hogy itt valami alapvető félreértés van legtöbbünk fejében a boldogság fogalmát illetően. Egy coachingülés  története.

 

 

“Boldog ember nem létezik…”

 

…állította az egyik ügyfelem kategorikusan egy ülésen, amikor megkérdeztem, hogyan képzeli el azt az életét, amikor boldognak mondhatja magát.

“Itt vagyok én.” – feleltem erre.

Hitetlenkedő “Na, ne kamuzz!” nézés volt a válasz. Aztán mégis felébredt a kíváncsiság, és jött a kérdésözön: “Hogyan érted el? Mit tettél ezért, mikor volt az a pont, amikor érezted, hogy boldog ember lettél?”

“Igazából mindig is az voltam. Csak sokáig nem vettem észre.” – mondtam.

A legnagyobb tévhit a boldog emberről

 

Döbbent csend. Zavar. Újabb hitetlenkedés. Aztán értetlenség. Érzelmek kavalkádja. Aztán a bizonytalan kérdés:

“Ez is csak egy döntés lenne? Ezt nem hiszem.”

“Majdnem. Az nem döntés kérdése, hogy mikortól leszel maradéktalanul boldog. Mert olyan valóban nincs is szerintem sem. De az a Te döntésed, hogy mennyit engedsz be a meglévő boldogságodból az életedbe.” – ezt persze meg kellett magyaráznom.

Boldog ember nem létezik? Pedig de. Annyira közel Hozzád, hogy elválaszthatatlanok vagytok.
fotó: pixabay.com/Unplash

 

Én, a boldog ember

 

Én azért merem magamról úton-útfélen állítani, hogy boldog ember vagyok, mert

 

észre veszem és megélem mindazt, ami boldoggá, elégedetté tehet, vagy éppen örömet okoz.

 

Ez lehet egyszerűen egy bögre forró kakaó egy hideg téli napon, ahogyan érzem, hogy szétárad a testemben, és átmelegít, de lehet a gyerekeim nevetése is, vagy csak a daloló madár a kertemben. Lehet a jól végzett munka öröme, és aztán lehet az, hogy látom befolyni a munkám ellenértékét a bankszámlámra, mert ezzel ismerik el azt a munkát, amit csinálok. Hogy van értelme, hogy ez segít másoknak.

És boldoggá tesznek az állandó, stabil dolgok is. Az, ami van. Ami már megvan. A férjem szeretete. A gyermekeim ragaszkodása. Az, hogy egy gyönyörű helyen élhetek. (Mátra alja, falu széle, nem én vagyok öreg néne, de majdnem… 🙂 ) Hogy játszhatok a csélcsap, csupa szeleburdi kutyánkkal. Hogy hozzábújhatok a pihe-puha nyuszinkhoz. (Igen, az is van.) Hogy a kertem él. Hogy olyan munkám van, amit imádok. (Igaz, ezért válllakozó lettem, és megcsináltam magamnak azt a munkát, amiben jó vagyok, és jól érzem magam. De ez már megvan, és örülök neki.)

A boldog ember gondtalan is?

 

Na, itt az első baki, ami a közvélekedésben körülveszi a boldog ember mítoszát.

Nem, a boldog embernek is van gondja. Megoldandó problémája. És még foglalkozik is vele. Nem ignorálja, nem tekinti semmisnek, nem magyarázza be hurráoptimista módon, hogy ez jó dolog.

Csak másképp kezeli.

Nem problémaként, hanem kihívásként, próbaként tekint rá. Fejlődési lehetőségként. Amit mindenképpen meg akar oldani, és ha nem sikerül elsőre, akkor sem adja fel. Hanem tanul belőle. A hibák csak hibák, és nem mindent eldöntő kudarcok a számára. És a hibák által fejlődik. És a fejlődési lehetőségnek, a tényleges előrelépésnek örül.

A boldog ember a célok elérésétől boldog?

 

Nem. De örül neki, ha sikerül.

Attól viszont boldog, amit a cél elérése következményként biztosít neki. Az elégedettséget, hogy megcsinálta.

A lényeg: a boldogsághoz kapcsolódó érzések, mint az öröm, az elégedettség, mind-mind egy állapotot tükröznek.

A boldogság egy állapot.

Ezért nem lehet célként elérni. Ezért nincs egy pont az időben, az életedben, a térben, amikor vagy ahol azt mondhatod, hogy mostantól és innentől boldog vagy. Ezért van az, hogy észre kell venni azokat az alkalmakat, amikor megélheted, hogy boldog vagy.

Elismerem, a boldogságot nehéz megélni, amikor az ember fiának/lányának tele az élete nagyra dagadt problémákkal. De attól, hogy megoldatlanul hagyod a gondjaidat, és helyette vadul kergetsz egy illúziót, nem is leszel boldog.

De egy öleléstől, vagy éppen egy finom csokitól még a legnagyobb gondok közepette is megélheted a boldogságot. Legalább egy időre. És ebbe már lehet kapaszkodni akkor is, amikor a problémák kibogozásával foglalkozol.

 

Úgyhogy csók & csoki!

🙂 Csilla 🙂

 

Fotó: pixabay.com/Unplash

Posted on: 2017-02-02, by : Csilla

One thought on “Boldog ember nem létezik – avagy miért olyan nehéz boldognak lenni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.