Új arc, vagy új harc? – avagy a fogadalmak természete

A fogadalom jó dolog - de tudod jól használni?

Coach-ként már sokszor szembe jött velem a fogadalom témája. Vagy azért, mert az ügyfeleim újév múltával kétségbe esve fordulnak hozzám, hogy „Pedig most úúúúúúúgy elhatároztam, miért nem vagyok képes mégsem változtatni?”, vagy azért, mert szakmai véleményemet kérik a „fogadalmak lélektanáról” (igen, ez a cikk is valami hasonló apropóból íródott). Arról nem is beszélve, hogy egy időben magam is gyakorlott fogadkozó voltam – és természetesen a fogadalmaim többnyire a fogyókúra körül forogtak.

 

 

Új év = új élet – csak egy fogadalom kell? 

 

Aztán én is meguntam, hogy sosem sikerül a dolog, meg aztán ott volt a szakmai oldal is, ami meg fúrta az oldalam – szóval minden adott volt ahhoz, hogy bele ássam magam a témába, aztán azt, amit találtam, összerendezzem a magam tapasztalatával. És a következő eredmény jött ki:

 

  1. A fogadalom mindig valami nagy és jelentős dologra szól – igen, még az is, hogy lefogyok 5 kilót. Mert Te lehet, hogy „csak” az 5 kilót látod – és itt a szarvashiba… Mert igazából azt kellene látnod, hogy ez milyen nagy változások árán érhető elA fogadalom jó dolog - de tudod jól használni?
  2. A fogadalomra fel kell készülni – még az 5 kilóra is, nemhogy az olyan komplex dolgokra, mint pl. életmódváltás. Tessék tudomásul venni, hogy a nagy és jelentős változások azért nagyok és jelentősek, mert nem fogjuk tudni egyik pillanatról a másikra, csakis akaratunknál fogva véghez vinni. (Erről egyszer már írtam. Ez volt az a cikk, amelyben elmeséltem, hogy miért téved alapvetően az amerikai szuperguru, amikor az önfegyelem meg az akaraterő csodájáról beszél. Mert a kitartó célmegvalósításhoz nem elsősorban önfegyelem meg vasakarat kell.) Az ilyesmi rettenetesen ritka, és tapasztalataim szerint csak a kívülállóknak tűnik úgy, hogy kizárólag az akarat elég volt hozzá. Régen fogadalmat csak úgy tettek emberek, hogy érezték, ez valami nagy, fontos, szent dolog, tehát nem csak úgy odamondjuk. A kimondott szó esküvel, fogadalommal tett megerősítésének következményei voltak – így nem is dobálóztak vele olyan könnyen. Nem volt véletlen, hogy pl. a házassági fogadalmat hosszas udvarlási és jegyességi időszak előzte meg – mintegy felkészülésként a házassági fogadalom utáni új életszakaszra. Vagy akár a papi, szerzetesi és apácafogadalmat is így emlegethetjük: évekig tartó tanulás, lelki felkészítés előzte meg a fogadalmat, és így a fogadalomtevők pontosan tudták, mire is vállalkoznak a fogadalommal, miben változik meg az életük – és készen is álltak erre a változásra.
  3. A fogadalom nem (csak) fejben dől el – bár ott is. Az első lépés valóban fejben történik. Igazából azonban ott a fordulópont, amikor kialakul Benned az égő, ellenállhatatlan vágy, késztetés, hogy Te ezt akarod, és így akarsz élni. Ez adja majd a kitartást, hogy véghez is vidd a szükséges változtatásokat. Nagyon ritka dolog az, amikor valaki egyik napról a másikra képes a gyökeres változtatásra. Én is hallottam már olyanról, hogy valaki egyik napról a másikra pl. letette a cigit. Viszont nála is volt egy folyamat – csak erről mindenki megfeledkezik. Benne is régóta érlelődött már a gondolat, hogy le kéne tenni a cigit. Valószínűleg sok mindent el is olvasott róla, hogyan lehet, gondolkodott róla, hogy nála mi működne ebből stb. Ezek után kapott egy olyan mondatot, érzelmi lökést, vagy valami ehhez hasonlót, ami végleg kibillentette az addig megszokott gondolati sémából. Ilyen volt az az ügyfelem is, aki rájött, hogy éjszaka, amikor alszik, nem cigizik – és nem is hiányzik neki. És onnantól nem értette, hogy nappal miért is kellene, hogy hiányozzon neki, ha éjjel nem ébred fel a kínzó vágyra, hogy neki most aztán cigiznie kell, különben megőrül. Ez elég volt neki ahhoz, hogy átbillenjen, és a külső szemlélőnek úgy is tűnt, mintha egyik napról a másikra tette volna le a cigit. Pedig ez egy régóta érő folyamat volt.
  4. A fogadalom nem a kezdete, hanem a lezárása a folyamatnak – a fogadalom igazából arra szolgál, hogy ceremoniális keretek között is jelezzük, itt most egy határpont, mérföldkő van az életünkben. Amire előzőleg felkészültünk. Ennek a felkészülési, vagy ha úgy tetszik, átállási folyamatnak a lezárása, tulajdonképpen a felavatás a fogadalom. Vagyis nem a fogadalommal kezdjük a felkészülést és az átállást, hanem azzal zárjuk. Alapvető a különbség. Orvosi esküt is csak azután tesz valaki, ha már elvégezte az orvosi egyetemet – annak minden elméleti és gyakorlati felkészítésével együtt.
  5. A fogadalom jó – de tudni kell használni, különben csak arra lesz jó, hogy frusztráljon. Így meg csak leértékeljük a fogadalom gesztusát.

 

Szóval óvatosan a fogadalmakkal!

 

Ha úgy érzed, szeretnél felkészülni a fogadalomra, amit majd meg is tudsz tartani, akkor csatlakozz a Nő – mindenféleképpen olvasótáborához, nehogy lemaradj a felkészülés bármelyik lépéséről! ›››

 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2017-01-02, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.